Magyarország

Erdélyi Tibor oda való az Isten háta mögé, ahol hiányzik a 7. krajcár, ahol megszületett a Himnusz szövege. A Felső-Tisza vidéki kis szatmári faluban, Csengerben született, de Uszkán nevelkedett. A háború után az Iparművészeti Múzeumban asztalos-restaurátorként dolgozott. Ekkor indult néptáncos pályája, előbb az MTH Központi Művészegyüttes együttesében citerázott, táncolt, majd 1952-től a Magyar Állami Népi Együttessel a fél világot bejárta. Az együttesnek 1979-ig szóló- és karaktertáncosa volt. 1953-tól farag. Kezdetben használati tárgyakat készített (kulacs, ivócsanak, mozsár stb.), majd fokozatosan tért át a szobrokra, rönkbútorokra és nagyobb méretű domborművekre. Tematikái: falusi élet, tánc, vallás, mese, történelem, irodalom. Munkái között éppúgy megtalálhatók gyönyörűen faragott vagy karcolt tülkök és egyéb szaruk, mint fémberakásos vagy áttört alkotások. Budapest II. kerületében áll felszentelt keresztje, II. világháborús („málen- kij robot”) emlékműve Uszka falujában található. A vatikáni Betlehem kiállításon 2012-ben képviselte hazánkat. Munkásságát több könyv mutatja be. Szinte az összes országos pályázaton sikerrel vett részt, számtalan kiállításon voltak láthatóak munkái. Japánban feleségével és pályatársával együtt 33 évig tanított néptáncot. Ez idő alatt sok magyar együttesnek volt művészeti vezetője, koreográfusa (pl. Vadrózsák, Tisza, Duna Művészegyüttes). A tánc és faragás kettőssége a munkáiban is megjelenik, például a halálra táncoltatott lány ismert története munkásságában faragásként és koreográfiaként is bemutatásra került. Fontos motívum számára a születés, a halál, a pokol és a menny ábrázolása. Csoóri Sándor Kossuth-díjas író-költő így írt róla: „Szépen el kellene helyezni téged a két Szervátius és Brancusi között.” Országos hírű munkái közül is kiemelkednek: Az Apostolok a mester nélkül, Levétel a keresztről, Inkvizíció, Sámán, Siratóasszonyok, Halálra táncoltatott lány, Széki táncház, Noé Bárkája, Isten Fája és Bartók három színpadi műve.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1970);
SZOT-díj (1985);
Erkel Ferenc-díj (1990);
Népművészet Mestere díj (1998);
Gránátalma-díj (2000, 2005, 2010);
Kapoli nagydíj (2005);
Magyar Állami Népi Együttes örökös tagja (2006);
Uszka díszpolgára (1995)
Kozma Pál-díj (2012);
A Magyar Arany Érdemrend és A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015);
Budapestért díj (2016)
Érdemes művész (2016);
Prima Díj (2017);
Kossuth-díj (2020)

IRODALOM ÉS FORRÁS

Dr. Bánszky Pál: Erdélyi Tibor faragó művészete. Budapest, 1996.;
Dr. Bánszky Pál: Erdélyi Tibor a Népművészet Mestere használati tárgyai és szobrai. Budapest, 2006.;
Dr. Bánszky Pál: Erdélyi Tibor, a Népművészet Mestere, népi szobrász. Budapest, 2010.;
Erdélyi Tibor: Két boldog ember. Budapest, 2019.
Kardos Csaba – Dr. Bánszky Pál: Népi szobrászat. Erdélyi Tibor, Orisek Ferenc, Mónus Béla. Budapest, 2004.