Magyarország

„Rákóczi” Kovács Gusztáv (1937. július 13. – Nagyecsed – 2007. február 26.) kezdettől fogva tagja volt – későbbi feleségével együtt – az 1954-ben alapított nagyecsedi hagyomány-őrző együttesnek, s az együttes fennállásáig számos hazai és külföldi szereplésen képviselte szűkebb hazája, Szatmár tánckultúráját. A magyar tánchagyomány nagyköveteként 1976-ban egy hónapig turnézott az Egyesült Államokban az ország legjobb hagyományőrző táncosaiból verbuvált válogatott csapattal. A tánc kicsi gyermekkorától fogva fontos volt életében, s amíg egészségi állapota engedte, örömmel lépett fel a legkülönbözőbb fórumokon. Lendületes elő-adásmódja, virtuóz technikája, változatos, gazdag motívumfűzése, elegáns stílusa a nagyecsedi táncos örökség kiemelkedő képviselőjévé tette. Verbunkjában és csárdásában az idősebb táncos nemzedék legszebb hagyományait egyesítette a fiatalabb generációk dinamiz-musával, hidat vervén ezzel a két korosztály között, s tovább örökítve a szatmári táncok régie-sebb vonásait. 

Táncos tudásáért a Népművészet Mestere díjat 2002-ben kapta meg.