Tárgyalkotók

Kis Jankó Bori – Gáspár Mártonné Molnár Borbála – 1876-ban született Mezőkövesden.
A hímző mesterséget a családban tanulta, tehetségét anyjától, öreg Kis Jankó Boritól és nagyapjától, Nagy János szűcsmestertől örökölte, aki a Kis Jankó ragadványnéven vált ismertté, és az akkori viselet egyik jelentős darabját, a „kuzsuk”-ot (női bőr ködmönöket) hímezte.

Anyja kezdetben a családtagjainak rajzolta elő majd hímezte az ünnepi viseleteket, a lakás ünnepi textíliáit, majd a környezete unszolására elkezdte az „írást”, az előrajzolást. Lánya a nagyapai műhelyben és anyja mellett tanulta mesterséget. Kiváló rajztehetsége, gyors és biztos vonalvezetése a férfikötények (surcok), férfi ingek, lepedővégek előrajzolásában bontakozott ki. Művészi tervező munkájának jellemzője a hagyományos motívumok tengelyes elhelyezése, – kerülve s szimmetriát –, a rendelkezésre álló felület teljes kitöltése, a madármotívum gyakori alkalmazása. Munkássága eredményeként a matyó hímzés még díszesebbé, színesebbé, motívumkincsében gazdagabbá vált. 

Az 1951-ben létrehozott Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapító tagja. Mezőkövesd nagy becsben tartja emlékét. Egykori lakóháza ma a Hadas városrészben emlékmúzeum, a Művelődési Ház előtt áll a róla készült szobor. Emlékét a nevével fémjelzett, 1963-ban alapított országos hímző pályázat is őrzi.

A Népművészet Mestere címet elsők között kapta meg 1953-ban.