Leírás
Romsics Lászlóné Kerekes Erzsébet 1941. november 5-én született Homokmégyen. Édesanyja, Zsubori Borbála fiatalkorában íróasszony volt. Anyai nagyanyja, Rideg Mária megrendelésre varrta a paraszti viselet ruhadarabjait. Homokmégyen ő tanulta meg először a gépi hímzést. Romsics Lászlóné ha papírhoz jutott, állandóan rajzolt. 10-12 éves korában már szoknyaaljakat, „hétköznaplós” ingvállakat féketőket is kiírt. 14-15 évesen saját ruhái mellett már több nagylány ruháját és „letevő humiját” kiírta. 1959-ben beiratkozott a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe, ahol először kézi, majd gépi hímzőnek tanult, ami mellett állandóan írt és pingált. 1989-ben zsűriztette első munkáit. 1993-ban Népi iparművész címet kapott. 1996 óta szakkört vezet a Homokmégyi Általános Iskolában. Dániában, Olaszországban, Ausztriában és Szlovákiában szerepelt bemutatókon. Sokat írt Kanadába és az Egyesült Államokba. Japán négy nagyvárosában (Tokió, Osaka, Sizuoka, Fukuoka) megrendezett kiállításokon szerepelt két szobát betöltő cifra pingálása. Egy nagyobb méretű riselinjét ajándékként őrzi a japán császárné. A Fürge Ujjak folyóirat több terítőjét bemutatta. 1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariea Alapítvány pályadíját nyerte el. 1998-ban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitűntetést adományozta számára. 2000-ben a Kalocsa Népművészetéért Alapítványtól a Pécsiné Ács Sarolta díjat vehette át.Romsics Lászlóné Kerekes Erzsébet 1941. november 5-én született Homokmégyen. Édesanyja, Zsubori Borbála fiatalkorában íróasszony volt. Anyai nagyanyja, Rideg Mária megrendelésre varrta a paraszti viselet ruhadarabjait. Homokmégyen ő tanulta meg először a gépi hímzést. Romsics Lászlóné ha papírhoz jutott, állandóan rajzolt. 10-12 éves korában már szoknyaaljakat, „hétköznaplós” ingvállakat féketőket is kiírt. 14-15 évesen saját ruhái mellett már több nagylány ruháját és „letevő humiját” kiírta. 1959-ben beiratkozott a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe, ahol először kézi, majd gépi hímzőnek tanult, ami mellett állandóan írt és pingált. 1989-ben zsűriztette első munkáit. 1993-ban Népi iparművész címet kapott. 1996 óta szakkört vezet a Homokmégyi Általános Iskolában. Dániában, Olaszországban, Ausztriában és Szlovákiában szerepelt bemutatókon. Sokat írt Kanadába és az Egyesült Államokba. Japán négy nagyvárosában (Tokió, Osaka, Sizuoka, Fukuoka) megrendezett kiállításokon szerepelt két szobát betöltő cifra pingálása. Egy nagyobb méretű riselinjét ajándékként őrzi a japán császárné. A Fürge Ujjak folyóirat több terítőjét bemutatta. 1997-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariea Alapítvány pályadíját nyerte el. 1998-ban a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitűntetést adományozta számára. 2000-ben a Kalocsa Népművészetéért Alapítványtól a Pécsiné Ács Sarolta díjat vehette át.
A Népművészet Mestere kitüntetést író, pingáló, hímző munkájáért 2002-ben kapta.
