Románia

Péntek Jánosné 1897-ben született Körösfőn Szabó János (megh. 1928) és Kovács Kata (megh. 1933) gyermekeként. Apja, aki vasúti napszámos volt, kb. 15 hold maga szerezte földet birtokolt, s az anyja is hozott földet a családi gazdaságba. Péntek Jánosné hat elemi osztályt végzett szülőfalujában, majd a családi gazdálkodásban búzát, zabot, kukoricát, krumplit termelt. A mezőgazdasági munka mellett bútort faragott és maga készítette írásos kalotaszegi kézimunkát árult többek között Pesten, Bukarestben, Brassóban, Kolozsváron, Nagyszebenben – leginkább ezek biztosították a család számára a megélhetést. A dalokat idősebbektől, öregektől tanulta még kisgyermek korától fogva. A faluban jó dalos hírében állt, s gyakran ő volt az, aki a halottakat elsiratta. Siratást mindenkitől hallott, maga először 1917-ben siratott, a sógorát. A szokásosnál cifrázottabb és lassabb előadásmódjának különlegességére elsőként Bartók figyelt fel: már 15 éves korában több népdalát fonográfra vette, majd 1937-38-ban Budapesten a Magyar Rádió stúdiójában számos szakemberrel közösen készített jó minőségű, valósághű felvételeket többek között Péntek Jánosné „nehézveretű, cifrázott dalairól” is. Ezek a dalok a Pátria Néprajzi Lemezsorozatban, majd később egyéb más kiadványokban is megjelentek. Az MTA Népzenekutató Csoportja Archívuma mintegy 200 dallamot őriz az ő előadásában. Péntek Jánosnét Bartók Béla egyik legkiemelkedőbb, legérzékenyebb hangú adatközlőjeként tarthatjuk számon. Bartók mellett több kutató (Domokos Pál Péter, Balla Péter, Kiss Lajos, Bartók János) és előadóművész is állandó kapcsolatban állt vele. Éneklési módja különleges, figyelemreméltó: Kalotaszeg vidékének legősibb stílusát őrizte meg.Péntek Jánosné 1897-ben született Körösfőn Szabó János (megh. 1928) és Kovács Kata (megh. 1933) gyermekeként. Apja, aki vasúti napszámos volt, kb. 15 hold maga szerezte földet birtokolt, s az anyja is hozott földet a családi gazdaságba. Péntek Jánosné hat elemi osztályt végzett szülőfalujában, majd a családi gazdálkodásban búzát, zabot, kukoricát, krumplit termelt. A mezőgazdasági munka mellett bútort faragott és maga készítette írásos kalotaszegi kézimunkát árult többek között Pesten, Bukarestben, Brassóban, Kolozsváron, Nagyszebenben – leginkább ezek biztosították a család számára a megélhetést. A dalokat idősebbektől, öregektől tanulta még kisgyermek korától fogva. A faluban jó dalos hírében állt, s gyakran ő volt az, aki a halottakat elsiratta. Siratást mindenkitől hallott, maga először 1917-ben siratott, a sógorát. A szokásosnál cifrázottabb és lassabb előadásmódjának különlegességére elsőként Bartók figyelt fel: már 15 éves korában több népdalát fonográfra vette, majd 1937-38-ban Budapesten a Magyar Rádió stúdiójában számos szakemberrel közösen készített jó minőségű, valósághű felvételeket többek között Péntek Jánosné „nehézveretű, cifrázott dalairól” is. Ezek a dalok a Pátria Néprajzi Lemezsorozatban, majd később egyéb más kiadványokban is megjelentek. Az MTA Népzenekutató Csoportja Archívuma mintegy 200 dallamot őriz az ő előadásában. Péntek Jánosnét Bartók Béla egyik legkiemelkedőbb, legérzékenyebb hangú adatközlőjeként tarthatjuk számon. Bartók mellett több kutató (Domokos Pál Péter, Balla Péter, Kiss Lajos, Bartók János) és előadóművész is állandó kapcsolatban állt vele. Éneklési módja különleges, figyelemreméltó: Kalotaszeg vidékének legősibb stílusát őrizte meg.

Ezért a kivételes tudásért, s ennek továbbadásáért kapta a Népművészet Mestere kitüntetést 1975-ben.