Leírás
Maneszes Márton 1939-ben született Magyarszováton. A családjában egyetlen fiúgyermek volt, ezért neki kellett a szülőket „megőrizni, megügyelni öregségükre”, ezért a hatodik osztály után nem engedték, hogy elvégezze a hetedik osztályt. Aztán mégis titokban „el-ellépegetett” az iskolába, majd amikor a többiek elmentek felvételizni Kolozsvárra, ő is velük szökött. Sikerült a felvételi, de a szülők továbbra sem engedték tanulni. Apja látva fia szomorúságát, elment Kolozsvárra, az ócskapiacra, és vett egy hegedűt. Így kezdett 14 évesen a hegedüléssel foglalkozni. Kezdte a cigányoktól „lopásból, hallásból” eltanulni a dalokat, amiket egyedül kigyakorolt. Tizenhat évesen egy lakodalomban édesapja odavitte Vintilla Mártonhoz, elkérte annak hegedűjét, s amikor játszani kezdett „akkor látta meg a közönség, hogy kezdek indulni.” Egyre többször hívták táncba, jegyváltásokra, később lakodalmakba muzsikálni. 1963-ban elvégezte a kántorképzőt, így falujában a református egyház kántora lett. A Ceausescu rezsimben két évre eltiltották még attól is, hogy kezébe vegye a hangszerét. Ha hegedült volna, letartóztatják, törvényes eljárást indítottak volna ellene. A rendszerváltás után enyhült a helyzet, többször járt Magyarországon, sok felvételt készítettek vele és táborokba hívták tanítani. A Kallós Zoltán által szervezett válaszúti a népzenei táborban rendszeresen tanít, ahová Erdélyből, és Magyarországról is jönnek tanítványai. Játékának különlegessége, hogy minden hangot külön-külön „kiszínez”. Állítása szerint „a hegedűjáték a díszítésekkel olyan kell legyen, mint a szépen felöltözött leány.Maneszes Márton 1939-ben született Magyarszováton. A családjában egyetlen fiúgyermek volt, ezért neki kellett a szülőket „megőrizni, megügyelni öregségükre”, ezért a hatodik osztály után nem engedték, hogy elvégezze a hetedik osztályt. Aztán mégis titokban „el-ellépegetett” az iskolába, majd amikor a többiek elmentek felvételizni Kolozsvárra, ő is velük szökött. Sikerült a felvételi, de a szülők továbbra sem engedték tanulni. Apja látva fia szomorúságát, elment Kolozsvárra, az ócskapiacra, és vett egy hegedűt. Így kezdett 14 évesen a hegedüléssel foglalkozni. Kezdte a cigányoktól „lopásból, hallásból” eltanulni a dalokat, amiket egyedül kigyakorolt. Tizenhat évesen egy lakodalomban édesapja odavitte Vintilla Mártonhoz, elkérte annak hegedűjét, s amikor játszani kezdett „akkor látta meg a közönség, hogy kezdek indulni.” Egyre többször hívták táncba, jegyváltásokra, később lakodalmakba muzsikálni. 1963-ban elvégezte a kántorképzőt, így falujában a református egyház kántora lett. A Ceausescu rezsimben két évre eltiltották még attól is, hogy kezébe vegye a hangszerét. Ha hegedült volna, letartóztatják, törvényes eljárást indítottak volna ellene. A rendszerváltás után enyhült a helyzet, többször járt Magyarországon, sok felvételt készítettek vele és táborokba hívták tanítani. A Kallós Zoltán által szervezett válaszúti a népzenei táborban rendszeresen tanít, ahová Erdélyből, és Magyarországról is jönnek tanítványai. Játékának különlegessége, hogy minden hangot külön-külön „kiszínez”. Állítása szerint „a hegedűjáték a díszítésekkel olyan kell legyen, mint a szépen felöltözött leány.
Munkásságáért 2004-ben kapta meg a Népművészet Mestere díjat.
