Magyarország

Somogy megye déli részén, Görgetegen született, 11 gyermekes családban. Édesapja, Varga István  pásztor ember, édesanyja Molnár Katalin mélyen vallásos, köztiszteletben álló „könyves és gyógyító” asszony volt. Édesapja 22 évig pásztorkodott Lábadon, majd a horvátországi Csömöricén és Bazia pusztán cselédkedett, általános iskoláit is itt kezdte el. A család azonban visszaköltözött, mert az édesapa nem szerette volna, hogy a gyermekei „elhorvátosodjanak”. A tanulás mellett édesapja mellett ő is pásztorkodott, kanász majd juhászbojtár lett. 1909-ben bevonult katonának, huszár lett a 10. huszárezredben. Leszerelése után kocsis volt a rinyatamási gazdaságban, gr. Széchenyi Aladárnál. Az I. Világháborúban ismét bevonult, harcolt az orosz, szerb, olasz hadszíntéren, vitézségéért Károly-csapatkeresztet kapott. A világháború után ismét pásztorkodott, 1931-ben költözött a Kadarkúthoz tartozó Körmend - pusztára, itt élt szerény körülmények között élete végéig, állattartásból és a mezőgazdaságból .
A fafaragást pásztorként már 10 éves korától műveli. Első faragása a családdal rokonságban lévő id. Kapoli (Varga) Antal pásztorbotjának másolata volt, mely annyira megegyezett az eredetivel, hogy maga Kapoli Antal is csak a friss faragásról tudta megkülönböztetni. Munkásságára a somogyi pásztorok faragásai voltak nagy hatással, élete végéig a „Kapoli stílusú” faragást követte. Faragott birkajelölőket, pásztorbotot, gyufatartót, kazettákat, tükröst, pipaszárat, ostornyelet, de széktámlákat, hosszú-és rövid furuglákat, sok más  tárgy mellett. Tárgyait leggyakrabban domború faragással készítette, de alkalmazta a spanyolozást és a karcolást is. Alkotásain a pásztorélet világát – pásztorok, állatok -, és a környezete növényvilágát jelenítette meg.
Mélyen vallásos volt, jelentkezését ezért a Népművészek Kisipari Szövetkezetébe elutasították, de munkáit így is elismerés övezte, országos pályázatokon, kiállításokon szerepelt. 1967-ben az id. Kapoli Antal Országos Faragó Pályázaton Nívó Díjban részesült. Művei megtalálhatóak az Esztergomi Keresztény Múzeumban, a Veszprémi Érsekség gyűjteményében, a Néprajzi Múzeumban, de még a Vatikánban is.
A Népművészet Mestere díjat 1967-ben kapta meg.