Magyarország

Luktor Ferencné Holló Évát a Duna-Tisza közén egy kedves kis faluhoz – Ágasegyházához – köti gyermekkora, ahol megismerte, és maga is megtapasztalta a falusi gazdálkodó emberek életét. Az akkori szokásoknak megfelelően minden házkörüli munkát maguk végeztek. Rokonságban éltek olyan emberek, akik értettek a nádtető-készítéshez, a szövéshez, a hímzéshez, a bútorkészítéshez de még a kosárfonáshoz is.
Évtizedek óta foglalkozik a kézművesség különböző területeivel, például a csuhéj megmunkálásával és bőrözéssel. Eleinte csak saját szórakoztatására hímzett, majd nagy örömére hozzájutott egy régi szövőszékhez és újra felelevenedett a szülői ház emléke, így egyre többet szeretett volna megtudni a szövőszéken megvalósítható műveletekből.
Ismereteit tanfolyamokon, konferenciákon, továbbképzéseken gyarapította, tagja lett a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, később a Veszprémi Kézműves Műhely elnökévé választották és vezetése alatt a szervezet országosan ismert népművészeti egyesületté vált. Munkáit eredeti népi szövőszéken, korabeli, illetve természetes anyagok és technológiák felhasználásával készíti. Gyapjú, len, kender és pamut-textíliákat: szőnyegeket, falvédőt, asztalterítőt sző. Jelenleg egy Zsigmond király idején virágzott „bakacsin” szövési technikával készíti alkotásait. A technika egyediségét és a kivitelezés minőségét támasztja alá, hogy az ilyen jellegű szövéseiért 2005-ben az Országos Népművészeti Pályázat „Élő Népművészet” kiállításán Gránátalma díjat, illetve a „Magyar kézműves remek” díjat nyerte el.
Munkáinak rangját jelzik a múzeumi gyűjteményekben őrzött alkotások, melyek kiállításokon, hazai és külföldi tárlatokon rendszeresen szerepelnek, így öregbítve a magyar népművészet, kézművesség hírnevét, rangját a világban.

A Népművészet Mestere díjat 2006-ban kapta meg.