Magyarország

Hosszú Lázárnak saját emlékezete szerint minden őse pásztorember volt. Maga is e mesterséget folytatta: kicsiny gyermekkorától bojtárkodott, majd pásztorkodott. Az iskolában hat elemit járt. Az első világháborúban tüzérként szolgált Bukovinában, Horvátországban, Olaszországban. „Megmondom, mint szintigaz: Horvátországban jó dolgom volt, mert tót származású vagyok, aztán beszéltem egy kicsit a nyelvet. Elszegődtem, míg pihenőben voltunk, egy közeli faluban […] munkára.” A Piavénál hadifogságba esett. A fogolytáborban csak kevesedmagával maradt életben. Hazatérvén azután egészen idős koráig folytatta mesterségét. A termelőszövetkezet keretei között is az állatokkal foglalkozott, elsősorban gulyásként. Tizenkét esztendőn át „kinnháló ember” volt. Az állatok gyógyítása is az ő feladatai közé tartozott, orvosi eszközökkel és az általa jól ismert gyógyfüvekkel egyaránt.
Feleségét, még mint tizenegy esztendős kisleányt, a közeli Balatonkeresztúron ismerte meg, a háború ideje alatt. Jó néhány évvel később Tóth Brigitta követte őt Varjaskérre. Ez a Balaton délnyugati csücskéhez közeli település a szomszédos Tótszentpállal egyesülvén 1928 óta Somogyszentpál községet alkotja, ám a valahai községeket máig megkülönböztetik a helybéliek.
Hosszú Lázár a pásztor-elődöktől azok dalait, balladáit, s velük a zene éltető erejét is megörökölte. „Szinte csak archaikus dalokat, pásztor-balladákat tud feleségével egyetemben” – írta róla Együd Árpád, egy somogyi népballadákat bemutató rádióműsor előkészítése során. Ám természetesen a katonaélet dalai sem hiányoztak repertoárjából. Idős korában is erőteljes, gyakorlott dalolását, régies, igen variábilis pásztori előadásmódját, helyenként a jellegzetes „dunántúli” ingadozó intonációját egyebek közt az MTA BTK Zenetudományi Intézetének népzenei archívumában és Együd Árpád interneten is elérhető hagyatékában meghallgathatjuk, illetve a Somogyi népköltészet című, 1975-ben megjelent kötet kottaképein is megfigyelhetjük.
A magyar népzene dél-dunántúli aldialektusának minden régies vonását őrzi éneklésmódja, dalai. Repertoárjában betyárdalok, balladák számos változata, illetve lírai dalok régi stílusú, semleges hangközökkel intonált megszólaltatása egyedülálló.
Az 1978-as „Röpülj páva” országos seregszemléjén – feleségével közösen – különdíjban részesült.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1978-ban kapta meg.