Magyarország

Kalkán Mátyás szűkszavú, sokac ember volt, akit szegénysége vitt rá az álarc faragásra, ugyanis nem volt annyi pénze, hogy álarcot béreljen. Furó-faragó szomszédjának a segítségét elfogadva megtanulta a famegmunkálás alapvető fogásait, majd elkészítette az első álarcát. Az elemi iskola elvégzése után segédmunkásként dolgozott az akkori Vízügyi Vállalatnál, majd a Farostlemezgyárba került. Munkásként dolgozott és csak szabadidejében foglalkozott maszk-készítéssel. Az 1950-es években Mohácson több filmet forgattak, ezekhez már ő készítette a faálarcokat. A busójárás rendszeres résztvevőjeként afféle főbusónak tartották, ő kezelte a város busó felszerelésének tárát. Több éven át nevelte a fiatalokat a faragás fortélyaira. A mai alkotók közül többen tisztelettel és büszkeséggel emlegetik, mint egykori mesterüket.

Az ő stílusa is tovább él, bár tanítványai között akadnak néhányan, akik már saját egyéni elképzeléseik alapján faragják az álarcaikat. A Népművészet Mestere díjat busómaszk készítő tudásáért 1967-ben kapta meg.