Tárgyalkotók

Kemenesszentpéteren született 1948. augusztus 1-jén. Az általános iskola elvégzése után Győrbe került ipari tanulónak, majd az iskola elvégzése után egy építőipari vállalatnál helyezkedett el mint építőgépész. 28 év után másik két építőipari kft.-nél dolgozott 2007-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Jelenleg is Győrben él. Fafaragással gyerekkora óta foglalkozik, első faragásai pásztorbotok voltak, amik nélkülözhetetlenek az általa őrzött állatok (kecskék, tehenek) tereléséhez. A botok díszítményei kezdetleges mértani motívumok voltak, amelyeket maga talált ki. Saját készítésű játékai: kisszekerek, kistalicska, fakard, kereplő, betlehem stb. Saját bevallása szerint 1978-ban a győri műcsarnokban látott egy népművészeti kiállítást, köztük sok fafaragást, s ezek a tárgyak keltették fel az érdeklődését. Ennek hatására jelentkezett a helyi fafaragó szakkörbe, ahol megkapta a szellemi indíttatást, majd a mesterségbe rengeteg gyakorlással tanult bele. Nem volt tanítómestere, autodidakta módon sajátította el a (fa)faragás különböző fortélyait. Nagy hatással volt rá id. Kapoli Antal és Hodó József fafaragópásztorok, és Péterfy László szigorú, de jogos kritikai megjegyzései zsűrizések alkalmával. 1982 óta inkább csontot, szarut, szarvasagancsot farag. A tárgyak díszítményeit a dunántúli, azon belül főként a somogyi pásztorfaragások motívumkincseiből meríti, nem lemásolva, hanem egyéni módon feldolgozva azokat. Számos kiállításon vett részt belföldön és külföldön egyaránt.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népművészet Ifjú Mestere díj (1983)
Országos Népművészeti Kiállítás aranyplakett (1985, 2005, 2010, 2015)
Arany Oklevél, Dunaújváros (1986)
Népi Iparművész cím (1988)