Tárgyalkotók

Bán Józsefné Jacsó Borbála 1890-ben született Mezőkövesden. A rajzolás és a hímzés mesterségét  nagyanyjától és dédanyjától leste el,16 évesen már  a kereskedelemnek rajzolt, mellette  saját családtagjainak a surcot/kötény/ készítette. Mesterének és példaképének Kis Jankó Borit vallotta. Életének első 40 évére esett a kereskedelem óriási érdeklődése  a matyó hímzés iránt, végszámra hordták neki és  a többi rajzoló- hímző asszonynak Mezőkövesdre a gyolcsot, melyből blúzok, terítők, abroszok készültek matyó hímzéssel díszítve. Az 1920-as években megcsappant az érdeklődés a matyó hímzések iránt, férje is elvesztette munkáját, ezért a matyó summások élete vált rájuk. Szülőföldjüktől távol földmunkásként kellett a megélhetésről gondoskodni. De itt  sem adta fel a rajzolás-hímzés művelését. Balástyán a hímző szakkör asszonyainak rajzolta elő azokat a mintákat, a „divatot”, amelyeket otthon a kereskedők számára készített. A maga számára azonban mindig a lobogós ujjú férfi ingeket, kötényeket, lepedővégeket rajzolta.

Művészi munkásságáért 1973-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.

Irodalom: Varga Marianna: Mezőkövesdi Matyó Hímzés, Matyó Népművészeti Egyesület, Mezőkövesd, 2003.