Tárgyalkotók

Dombóváron született, a fafaragással már általános iskolás korában elkezdett foglalkozni. Annak ellenére, hogy tisztviselőként kezdett el dolgozni,   egyre jobban vonzódott a népművészethez,  faragáshoz,  és  ezt választotta életpályául. Kaposváron élt, így elsősorban a dunántúli hagyományok foglalkoztatták. Az első iparművészeti és népművészeti kiállításon megismerkedett idős pásztorfaragókkal, ez még inkább a faragás művelésére ösztönözte.1954-ben alapító tagja lett az akkor alakuló Népművészek Szövetkezetének, bedolgozó faragóként rokkantnyugdíjazásáig (1976) itt dolgozott. Elsősorban a hagyományos somogyi pásztorfaragást művelte, ebből alakította ki egyéni stílusát. Megtanulta a faragással kapcsolatos technikákat – sík- és domború faragást, szaru- és csontfaragást, karcolozást, spanyolozást, fémberakást, az esztergályozást is. Faragott pásztorbotot, kürtöt, csanakot, csobolyót, de készített kulacsot, dobozokat, italkínálót, miniatűr ékszereket és még számtalan mindennapi és ünnepi használati tárgyat. Mesterségbeli tudását szívesen osztotta meg másokkal, a fiatalabb nemzedéknek vezetett tanfolyamokat, táborokat. Rendszeresen részt vett pályázatokon, kiállításokon, kapott díjakat, elismeréseket.  

A Népművészet Mestere díjat 1960-ban kapta meg.