Táncosok

Tötszegi András a tradicionális paraszti közösségek szétesésének kezdetén, az 1960-as években sajátította el táncos tudásának alapjait. Táncba nevelődésének módja, ennek ellenére számos régies jegyet hordoz, például az utánzás, leskelődés útján való tanulást, az erős közösségi kontroll hatását, valamint a vasárnapi tánc meglétét.

Tötszegi András egyetemi évei egybeestek a Kolozsváron 1972-ben megindult táncház működésének legdinamikusabb éveivel. Tötszegi a Kolozsvári táncház egyik központi alakjává válva, a népi kultúráról való gondolkodásnak ezen áramlatát közvetíteni tudta saját közössége felé is. Generációjának több tagjával megújította a mérai táncegyüttest, mely onnantól fogva Mérai Hagyományőrző Táncegyüttesként működött, és az államhatalomnak szocialista kultúrpolitikával kapcsolatos elvárásaival szemben egy valóban szerves tánctudáson, a saját hagyomány anyanyelvi szintű ismeretén alapult. A táncegyüttesnek Tötszegi a kétezres évek elejéig vezetője volt, majd pedig aktív táncos éveinek lezárulása után a helyi kulturális örökség megőrzésével kezdett el foglalkozni.

Gyűjtőként Tötszegi András a Martin György, illetve Kallós Zoltán által megkezdett úton indult el. A tánckutatással már gyermekkorában találkozott Martin Györgyön keresztül, aki közeli kapcsolatban állt a Tötszegi családdal. Fiatal felnőttként, Martin és Kallós támogatásával Tötszegi is elkezdett terepmunkát végezni, és értékes zenei, illetve táncgyűjtéseket készített Kalotaszegen és Kalotaszegen kívül, Erdély más tájegységein is.