Mesemondók

Tarczali Ádám 1894. október 30-án született Nyíregyházán. A mesemondás szeretetébe családi hagyományként nevelődött bele. Nagyapja, aki katonáskodott 1848-ban, sok történetet, mesét mondott neki. Nagyanyja és édesapja, Tarczali András is nagy mesemondók voltak. Gyermekkorában sok mesét hallott az akkor már 80 év körüli, tirpák (Nyíregyháza környéki szlovák) származású Krupa János mesemondótól is.
1914-ben Munkácsra vonult be katonának. Így emlékezik a katonaság-beli mesemondásról:
„Főképpen ott volt mesemondás, a 65. gyalogezrednél, mindig este. Mikor a villanyt eloltották, felszólítottak, hogy aki tud valamilyen mesét, az mondja. (…) Hát, hallottam, hogy voltak egyes szakaszok meg egyes századok, ahol kötelező volt. De itten nálunk például, voltunk többen, akik tudtunk meséket. Hallgatták végig, és addig mesélt az ember, míg el nem aludt mindenki. Néha még éjfélig is!”
Háború után a szomszédsággal, a családtagokkal jöttek össze esténként, s a gyermekei meg a szomszéd gyermekek kérésére mesélt.
Mint kőműves sokfelé járt és igen sok népmesét megtanult. A nyíregyházi Jósa András Múzeum 146 meséjét őrzi archívumában.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1970-ben kapta meg.