Díjazottak neve

Kasza Miklós gyermekként, a Kemeneshát dombjai között húzódó falucskában már a jószágok őrzése közben bicskát fogott a kezébe, hogy az őrzéshez, tereléshez szükséges eszközöket maga faragja és díszítse ki. Először pásztor botokat – egyenest, kampósat, bunkósat. Később karikásostor-nyelet faragott, amelyhez az ostort bőrből maga fonta. Gyermekkori játékait is maga faragta ki.
Ifjú legényként látogatott el egy fafaragók munkáiból készült kiállításra, ahol feléledt benne a faragási vágy és ismét kezébe vette a bicskát. Tudatosan figyelt a népművészettel kapcsolatos információkra, gyarapította a népi tárgyi kultúrával kapcsolatos ismereteit, olvasta a témával kapcsolatos irodalmat. 1983-ban kapcsolódott a Velemi Stúdió alkotói közösségéhez. Velemben alkalma nyílt rendszeresen találkozni neves építészekkel, szobrászokkal, művészettörténészekkel, muzeulógusokkal, néprajzosokkal, faragókkal. A sok ismeretet adó tartalmas beszélgetések, zsűrizések tapasztalatai segítették abban, hogy megtalálja saját formavilágát.
Új technikákat munkált ki. A mértanias, ékrovás díszítésektől az egyre bonyolultabb technikák alkalmazásán át jutott el a domború faragásig. Mindig nagy alázattal nyúlt a megformálandó anyaghoz. Tárgyai biztos mesterségbeli tudásról tanúskodnak. Fontos számára az anyag, a forma és a funkció egysége. Szakmai tudását a legnehezebben megmunkálható anyagokból, a szaruból, az agancsból, a csontból készült tárgyai tükrözik.
1981 óta rendszeresen szerepel kiállításokon, pályázatokon, országos megmérettetéseken. Nagy elhivatottsággal és örömmel segíti, és adja át tapasztalatait, tudását a fiatalabb generációknak.

A Népművészet Mestere díjat 2006-ban kapta meg.