Díjazottak neve

Balázs Jánosné Simon Sándorné Ádámku Mária mellett az aradványpusztai énekesek másik „nagy állócsillaga” – ahogyan Benczéné dr. Mező Judit írja. „Balázsné Mari néni Balkányból járt át az aradványi iskolába, ott találkoztunk, ha gyűjteni mentem hozzá. Nem lehetett olyat kérni tőle, amit ne tudott volna. Emlékezete kimeríthetetlen kút volt. Téli estéken a korai sötétben csak a lábával tapogatta az utat, úgy ment haza az erdőn át.”

Balkányban született, öt testvére volt. A szegény sorsú család életét az első világháború még nyomorúságosabbá tette: édesapja súlyos betegen tért haza a frontról. A gyerekeknek is munkát kellett vállalniuk, így Mária már 13 évesen dohányt csomózott, később kendert vágni summásnak szegődött. Férfiak számára is nehéz munkákat végzett. 1933-ban ment férjhez, öt gyermeke született. Balázs János nem jött vissza a második világháborúból, elesett a Donnál. Mari néni küzdelmes, nehéz élettel, egyedül nevelte fel az öt gyermeket. „Attúl fogva oszt énnekem beborúlt… rettentő rossz sorson mentem keresztül… a rosszbul több jutott, mint a jóbul”. Dalai küzdelmes, nehéz életét tükrözik. Ám a summásdalok, kukásdalok, katonadalok mellett a vidámság, a tánc élményei is előbukkannak. „El is járom én még ma is, eljárnám, ha vón kivel…” A sok gond és bánat ellenére Mari néni személye idős korában is derűs, tréfálkozó maradt. Szülőföldje legszebb népdalait tőle ismerjük. Dalait az Aradványpusztai Pávakör is őrzi – ennek alapító tagja volt, leánya és unokája is énekelt itt. TV-ben, rádióban és a népdalgyűjtők hangszalagjain sok felvétel őrzi hiteles, szép művészetét. Vékony, magasra törő hangja kivételes zenei képességet takar. 

Benczéné dr. Mező Judit mellett Sárosi Bálint, Borsai Ilona és Joób Árpád is készített vele hangfelvételeket, ezeket az MTA BTK Zenetudományi Intézetének archívuma, illetve több CD-kiadvány őrzi.

A Népművészet Mestere díjat 1980-ban kapta meg.