Leírás
Tóth Sándorné Horányi Ilus 1926-ban Aradon született, 1997-ben Miskolcon hunyt el. Életének jelentős részéről, arról az időszakról amikor még Erdélyben élt nincs adatunk. Közvetlen családtag, leszármazott nem lelhető fel. Magyarországra kerülésének pontos időpontja nem ismert. Pedagógusként dolgozott, 1948-49-ben már foglalkozott a bábozással, ez időben végezte el a Népművelési Intézet (Budapest) bábjátékos tanfolyamát. Közel 50 évig foglalkozott bábozással, mesterének Blattner Géza Párizsban élő, debreceni kötődésű festő-és bábművészt tekintette. Létrehozta és hosszú időn keresztül vezette a debreceni Művelődési Központ Ludas Matyi Bábszínházát. Nyugdíjazása után nyughatatlan életmódjára jellemzően sokat költözött. Ennek egyik oka az volt, hogy szeretett volna bábjainak egy állandó múzeumot létrehozni. Minden helyen létrehozott egy bábcsoportot. Élt Debrecenen kívül Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Putnokon, a Hajdú-Bihar megyei Zsákán. Népművészeti ihletésű bábjai elkészítéséhez sok természetes anyagot használt: szalma, mákgubó, cirok, szalmavirág, egyéb szárított virágok, textilek, más anyagok. Kiállításokon több alkalommal nagy sikerrel mutatkozott be bábjaival. Bábjai színpadi környezetükből kiragadva értékes népművészeti alkotásként is megállták helyüket.Tóth Sándorné Horányi Ilus 1926-ban Aradon született, 1997-ben Miskolcon hunyt el. Életének jelentős részéről, arról az időszakról amikor még Erdélyben élt nincs adatunk. Közvetlen családtag, leszármazott nem lelhető fel. Magyarországra kerülésének pontos időpontja nem ismert. Pedagógusként dolgozott, 1948-49-ben már foglalkozott a bábozással, ez időben végezte el a Népművelési Intézet (Budapest) bábjátékos tanfolyamát. Közel 50 évig foglalkozott bábozással, mesterének Blattner Géza Párizsban élő, debreceni kötődésű festő-és bábművészt tekintette. Létrehozta és hosszú időn keresztül vezette a debreceni Művelődési Központ Ludas Matyi Bábszínházát. Nyugdíjazása után nyughatatlan életmódjára jellemzően sokat költözött. Ennek egyik oka az volt, hogy szeretett volna bábjainak egy állandó múzeumot létrehozni. Minden helyen létrehozott egy bábcsoportot. Élt Debrecenen kívül Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Putnokon, a Hajdú-Bihar megyei Zsákán. Népművészeti ihletésű bábjai elkészítéséhez sok természetes anyagot használt: szalma, mákgubó, cirok, szalmavirág, egyéb szárított virágok, textilek, más anyagok. Kiállításokon több alkalommal nagy sikerrel mutatkozott be bábjaival. Bábjai színpadi környezetükből kiragadva értékes népművészeti alkotásként is megállták helyüket.
1967-ben művészeti ihletésű bábjaiért kapta meg a Népművészet Mestere címet.
