A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1927

Leírás

Sárosi Mihályné Tolnai Eszter 1927-ben paraszt családba született Hódmezővásárhelyen. Elemi iskolát, polgárit majd két éves kereskedelmi szaktanfolyamot végzett. Érettségi vizsgát felnőttként tett 1967-ben. Édesanyja 1952 óta a helyi háziipari szövetkezetben dolgozott, ahol a kötésen, neccelésen kívül hímzéssel is foglalkoztak, főként a vásárhelyi párnavégekből terveztek kisebb lakástextileket, futókat, alátéteket. 1953-óta Tolnai Eszter is bedolgozója lett a szövetkezetnek. Tehetsége hamar megmutatkozott, egy helyi pályázaton tervezői képességeire figyeltek fel, terveit ezután a szövetkezet asszonyai kivitelezték. Teljes munkaidőben 1959-től dolgozott a szövetkezetben mint a népművészeti részleg vezetője. Feladata a tervezés, rajzolás mellett a papírsablonok készítése, minták előnyomása, a kész munkák átvétele. 1964-után már csak tervezéssel foglalkozott. A kereslet növekedését az export igénye is jelezte, az 1970-es 80-as években kétszázötven hímző asszony készítette a vásárhelyi mintával díszített textileket. Folyamatosan képezte magát, elvégezte az országos hímző szakkörvezetői tanfolyamot, oktatta a hímzést szakkörökben, vezetői képzéseken és a helyi gimnáziumban is. 1966-ban Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1973-ban miniszteri dicséretet kapott, kétszer lett a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. 1963 óta az országos hímző pályázatokon mindig díjazott lett, kiállították alkotásait Lengyelországban és Franciaországban is. Több mint 30 éves munkássága nyomán a 17-18. század vásárhelyi szőrhímzés elnyerte méltó helyét a magyar népi iparművészetben. 1956-ban népi iparművész lett.Sárosi Mihályné Tolnai Eszter 1927-ben paraszt családba született Hódmezővásárhelyen. Elemi iskolát, polgárit majd két éves kereskedelmi szaktanfolyamot végzett. Érettségi vizsgát felnőttként tett 1967-ben. Édesanyja 1952 óta a helyi háziipari szövetkezetben dolgozott, ahol a kötésen, neccelésen kívül hímzéssel is foglalkoztak, főként a vásárhelyi párnavégekből terveztek kisebb lakástextileket, futókat, alátéteket. 1953-óta Tolnai Eszter is bedolgozója lett a szövetkezetnek. Tehetsége hamar megmutatkozott, egy helyi pályázaton tervezői képességeire figyeltek fel, terveit ezután a szövetkezet asszonyai kivitelezték. Teljes munkaidőben 1959-től dolgozott a szövetkezetben mint a népművészeti részleg vezetője. Feladata a tervezés, rajzolás mellett a papírsablonok készítése, minták előnyomása, a kész munkák átvétele. 1964-után már csak tervezéssel foglalkozott. A kereslet növekedését az export igénye is jelezte, az 1970-es 80-as években kétszázötven hímző asszony készítette a vásárhelyi mintával díszített textileket. Folyamatosan képezte magát, elvégezte az országos hímző szakkörvezetői tanfolyamot, oktatta a hímzést szakkörökben, vezetői képzéseken és a helyi gimnáziumban is. 1966-ban Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1973-ban miniszteri dicséretet kapott, kétszer lett a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. 1963 óta az országos hímző pályázatokon mindig díjazott lett, kiállították alkotásait Lengyelországban és Franciaországban is. Több mint 30 éves munkássága nyomán a 17-18. század vásárhelyi szőrhímzés elnyerte méltó helyét a magyar népi iparművészetben. 1956-ban népi iparművész lett.1967-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet.

Források

Irodalom:

Domanovszky György-Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983.
Portré fotó: 249.l., tárgy fotó: gyapjúhímzéses terítő (részlet) NIT Gy. ltsz. 3/1612.
Nagy Vera: A Népművészet Mesterei Hódmezővásárhelyen 1987.
Balassa Iván– Ortutay Gyula: Magyar Néprajz Budapest, Corvina 1980. LVIII. Madaras fali futó.
Népi Iparművészeti Tanács Gyűjteménye Kecskemét
Gyapjúhímzéses terítő NIT Gy. ltsz: 3/1612