Díjazottak neve

1912. február 29-én született Borsosberényben,1981-ben, Karcagon hunyt el. Édesapja, Russói István, vadász, édesanyja Kis Mária háztartásbeli volt. A kályhás - és fazekas mesterséget a Romhányi Cserépkályhagyárban tanulta meg. Az 1930-as évek végén Karcagra került, Székely Szűcs Sándor műhelyében tanult és ott is dolgozott tovább. Mesterlevelét -6342. sz. alatt- a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarától kapta meg Debrecenben, 1943-ban.1946-ban létesített saját műhelyt, majd 1952-ben a Karcagi Kályhás Szövetkezet (majd Karcagi Népművészeti és Agyagipari Házi Szövetkezet) alapító tagja lett, tervezői feladatokkal bízták meg. 1973-tól a Szövetkezet műszaki vezetőjeként dolgozott. Érdeklődése a középkori csempe motívumok felé fordult, alkotói munkássága a dunántúli szemes és alakos kályhacsempék újraformálására irányult. Zsigmond-kori csempetöredékek alapján készítette el a Vármúzeumban látható kályhát. Sikeresen kísérletezett figurális csempék készítésével is, Londonban állították fel a figurális csempékből készített kerámia oszlopát. A Budapesti Történeti Múzeum részére 16 féle középkori kályhacsempe gipszmodelljét és mázmintáját készítette el. Rendszeresen vett részt pályázatokon és kiállításokon, munkáit – euzinos, bibices, és szemes -kályhacsempék, hússzínű sima tálas csempe – díjakkal ismerték el. Népi Iparművész: 1954 Népművészet Mestere: 1959