Leírás
Hodossy Gyula 1926. április 15-én született Finke-Sáppusztán. Szülei, Hodossy Lajos (1892-1979) és Hevesi Terézia (1892-1968). Az elemi iskola elvégzése után kovácsszakmát tanult édesapja műhelyében, Edelényben.
Még 19 éves sem volt, mikor 1945 januárjában két testvérével együtt málenkíj robotra a Szovjetunióba vitték. 3 évet töltött a Donyec-medence bányáiban.
1947 végén engedték haza. Az edelényi Szovjet Bánya és Erdőgazdaságnál helyezkedett el vasútépítő és gépkezelő munkakörben. 1950-től a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott. 1953-ban megnősült, felesége a szikszói születésű Russz Erzsébet, aki a mester méltó társa „öntősegédje” lett. Gyermekei: Mária (1955) és Erika (1961). 1957-ben a család hazaköltözött Edelénybe, Hodossy Gyula édesapjával dolgozott együtt. 1959-ben fel kellett adniuk a műhelyt, a helyi termelőszövetkezetben folytatták a szakmát. 1963 őszén Hodossy Gyula az edelényi bányaüzemhez került ahol külszíni kovácsként dolgozott 1973-ig, betegség miatti nyugdíjazásáig.
A falusi kovács dinasztia harmadik nemzedékének tagja. Kovácsműhelyében édesapjától átvett ősi módszerekkel, művészi gonddal alkotta meg a pásztorélet különféle kellékeit, szerszámait. Bronzból csengőket, kutyapergőket, juhászkampókat, fokosokat, csattokat készített különféle változatban csikósók, juhászok számára. Vas- és rézlemezből a néhány deciliterestől az öt literesig bárányok, juhok, legelőre hajtott állatok nyakába való kolompokat formált. Továbbfejlesztette az édesapjától tanultakat, munkája során új öntési megoldásokat dolgozott ki. Készített a használatból már kikopott pásztorkelléket, mint például a szüreti bálokon használatos sarkantyút, vagy a nyerges lovak rézkengyelét. Fokosait, juhászkampóit régi népművészeti motívumokkal díszítette, de új mintájú, kosfejes, liliomos, és tulipános juhászkampót is készített.
Az általa készített tárgyakat használják többek között a nagy népi együttesek is. 2013. május 23-án hunyt el.
1973 óta Népi Iparművész. Édesapja, Hodossy Gyula 1971-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntetést.
A Népművészet Mestere kitüntetést kovács tudásáért 1987-ben kapta. Az Edelényért Díszoklevél első kitűntetettje (1998)
