A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1935

Leírás

Vida Sándorné Magyari Ilona 1935-ben a Hajdú-Bihar megyei Hencidán született, jelenleg is ott él. Szülei földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A mesterséget édesanyjától, Szabó Esztertől tanulta meg, a csuhéfonásnak jelentős szerepe volt a településen. A falubeli asszonyok a hosszú téli estéken szalmafonással és csuhéfonással töltötték az időt. Vida Sándorné már kisgyermekként segített édesanyjának, eleinte a csuhé begyűjtésében és tisztításában segédkezett. Elsajátította a csuhéfonás minden fortélyát, 14 évesen már a debreceni piacra készített különböző méretű és formájú szatyrokat, talpalókat. Az 1950-es években bedolgozó lett a Hajdúsági Szövetkezetbe, ahová főleg a nemzeti színek felhasználásával készült szatyrokat és papucsokat készítette. Később férjével együtt dolgoztak, fontos kereseti forrásuk volt a csuhéból készített tárgyak értékesítése. Az 1970-es években a Tápéi Háziipari Szövetkezetnek dolgozott. Ekkor már nem csak hagyományos tárgyakat készített, hanem gyermekjátékokat, konyhai kisegítőket, lakberendezési tárgyakat és irodai kiegészítőket is. Az 1990-es évek elején felkérésre a Községi Helytörténeti Gyűjtemény részére készített egy hagyományos kollekciót csuhéból: szatyor, talpaló, papucs, cipő. Az 1990-es évektől vesz részt helyi és országos kiállításokon, pályázatokon. Szívesen fogad látogatókat, akiket igyekszik megismertetni mestersége alapjaival. Munkájában ma is segíti férje.Vida Sándorné Magyari Ilona 1935-ben a Hajdú-Bihar megyei Hencidán született, jelenleg is ott él. Szülei földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A mesterséget édesanyjától, Szabó Esztertől tanulta meg, a csuhéfonásnak jelentős szerepe volt a településen. A falubeli asszonyok a hosszú téli estéken szalmafonással és csuhéfonással töltötték az időt. Vida Sándorné már kisgyermekként segített édesanyjának, eleinte a csuhé begyűjtésében és tisztításában segédkezett. Elsajátította a csuhéfonás minden fortélyát, 14 évesen már a debreceni piacra készített különböző méretű és formájú szatyrokat, talpalókat. Az 1950-es években bedolgozó lett a Hajdúsági Szövetkezetbe, ahová főleg a nemzeti színek felhasználásával készült szatyrokat és papucsokat készítette. Később férjével együtt dolgoztak, fontos kereseti forrásuk volt a csuhéból készített tárgyak értékesítése. Az 1970-es években a Tápéi Háziipari Szövetkezetnek dolgozott. Ekkor már nem csak hagyományos tárgyakat készített, hanem gyermekjátékokat, konyhai kisegítőket, lakberendezési tárgyakat és irodai kiegészítőket is. Az 1990-es évek elején felkérésre a Községi Helytörténeti Gyűjtemény részére készített egy hagyományos kollekciót csuhéból: szatyor, talpaló, papucs, cipő. Az 1990-es évektől vesz részt helyi és országos kiállításokon, pályázatokon. Szívesen fogad látogatókat, akiket igyekszik megismertetni mestersége alapjaival. Munkájában ma is segíti férje.
2000-ben ta meg a Népművészet Mestere kitüntetést, hagyományos és újrafogalmazott csuhé tárgyai magas művészi szintű készítéséért.

Források

Adattári jegyzetek:

Helytörténeti Gyűjtemény, Hencida
Szórakaténusz Játék Múzeum és Műhely, Kecskemét 

Irodalom:

Horváth Sándor: Képes Krónika Hencida Községről a Millennium Jegyében. Debrecen, 2002. 73-74.p.