Románia

Leírás

Pulika Jánosné Tankó Gizella (sz..: Gyimesbükk, 1933. május 18.) szülei gazdálkodók voltak. Lánykorában tavasztól őszig juhokra vigyázott. Saját elmondása szerint a magányos munka közben sokat énekelt. Nagyon szerette a zenét és a mulatságokat. 1940-ben feleségül ment Pulika János gyimesközéploki prímáshoz. Házasságuk a Gyimesben hagyományos leányszöktetéssel kezdődött. Gardonozni fiatalasszonyként, férje mellett tanult meg. „Amikor elkaptam hazulról, akkor vettem elé a gardont, énekeltem, s fütyöltem, s megtanoltam. Aztán csak örvendett ő es, hogy tudom ütögetni.” Miután négy gyermekük felcseperedett, ő lett férje mellett a gardonos. Egész estés mulatságot először 1978–ban játszott végig. Az egész Gyimes völgye és a környékbeli csángó kirajzások elevenen őrzik emlékét néhány legendás zenész párnak, köztük Pulika Jánosnak és feleségének. A házaspártól neves népzenekutatók, többek között Kallós Zoltán és Martin György is gyűjtöttek. Pulika János 1989-ben elhunyt. Férje halála után Pulika Jánosné több gyimesi prímással játszott együtt: Zerkula Jánossal, Halmágyi Mihállyal, Tímár Viktorral, Mihók „Buhai” Mihállyal, és Antal Zoltánnal. Ezeket az alkalmakat már kevésbé a helyi igény, mint inkább a táncház mozgalom érdeklődése hívta életre. Fontos szerepet játszott életében Sára Ferenc néptáncos, néptánckutató barátsága és pártfogása. A három leghíresebb gyimesi zenész pár (Pulika, Zerkula, Halmágyi) legtovább élő képviselőjeként erdélyi és magyarországi táncházak, táborok, hagyományőrző műsorok rendszeres résztvevője volt. Szívesen adta át tudását a fiataloknak.

A Népművészet Mestere díjat gardonjátékáért és énektudásáért 2009-ben kapta meg.