Magyarország

Galánfi András 1945-ben, pedagógus családban született Hajdúszoboszlón. Maga is pedagógusnak készült, elvégezte a debreceni Tanítóképző Főiskolát. Érdeklődése eleinte az előadóművészetek felé fordult. Alapító tagja a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. A faragás iránti elkötelezettsége az 1970-es években teljesedett ki. Munkásságának fő vonulata a köztéri gyermekjátékok, ülőpadok, bútorok készítése. A hagyományos szerkezeti technikák és formák mellett az ősi rönkbútor készítésével kezdett el foglalkozni. Jól választotta ki az alkalmas formájú farönköket, zsombékokat, melyekből ülőalkalmatosságokat, asztalokat és más bútorokat, köztéri játszótereket, padokat, kopjafát, domborművet és számtalan más művészeti alkotást készít. Pedagógusi pályáját nyugdíjazásáig nem adta fel. Meghatározó személyisége, alapítója volt az 1992-ben létrehozott Nádudvari Kézműves Szakiskolának, az iskola művészeti vezetőjeként, igazgatóhelyettesként vonult nyugdíjba 2008-ban. Mesterségbeli tudását, alkotói hitvallását, a népművészet hagyományainak tiszteletét, a hitelességet adta tovább tanítványainak. A Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjában létrehozott kézműves alkotóműhelyek alapításában meghatározó szerepe volt, annak hosszú időn keresztül művészeti vezetője volt. Rendszeres résztvevője, vezetője hazai és nemzetközi fafaragó táboroknak. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 2012-től.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1985);
Király Zsiga-díj (1996);
Népművészet Mestere díj (1997);
Pro Renovanda Cultura Hungariae (1998);
Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2005);
Maróthi György-díj (2007);
Kossuth-díj (2017);
Hajdúszoboszló Díszpolgára (2020)

IRODALOM ÉS FORRÁS

Bánszky Pál: Megújhodó faragóhagyomány 1973–1998. Gyomaendrőd, 2006.
Borbély Jolán: Hajdúszoboszló fafaragó népművészei. Szókimondó, Hajdúszoboszló kulturális havi folyóirata, 11. évf. 2006/6.sz.
Élő Népművészet Hajdú-Bihar megyében I. Debrecen, 2002.