Magyarország

Fodorné László Mária a szövéssel 13 éves korában ismerkedett meg, amikor a szomszédban Nemesné Futó Katicának deszkázott a szedettes párnák készítésénél. Később megszőhette a párnák hátulját, majd kis idő múlva már az elejét is. 1970-ben a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetbe ment dolgozni, ahol több szövéstechnikát és nagyon sok mintát tanult meg az ott dolgozó mesterektől, például Széles Józsefné Rengecz Erzsébettől (Népművészet Mestere, 1984), Ács Istvánné Kovács Erzsébettől (Népművészet Mestere, 1974). A szövetkezet mintatárának megismerése mellett összegyűjtötte falujában a még házaknál meglévő szőtteseket is, melyekből megismerte a bonyolult technikákat, gazdag formavilágot és motívumokat. A szövetkezetnél 24 évig dolgozott, majd az önkormányzatnál helyezkedett el, s emellett önálló alkotóként is tevékenykedett. Nyugállományba vonulása után Balatonalmádiba költözött. Itt a Pannonia Kulturális Központban „Látványszövödét” működtet. Nyári táborokban tanít, rendszeresen bemutatókat tart és megrendelőinek a sárközi hagyományokon alapuló, saját tervezésű munkákat készít. Munkáiban a sárközi szövéshagyományokat viszi tovább úgy, hogy a mai igényeknek megfelelően a mintaelemeket lazább formában alkalmazza. Alkotásai három nagy csoportba sorolhatók. A liturgikus vagy templomi szőttesei között főleg református úrasztal terítőket és szószékek mellvédjeinek díszítéseit találjuk. A lakástextilek között többféle funkciójú szőttest különíthetünk el: díszpárnákat, fali futókat, takarókat, függönyöket. Konyhai és étkezésnél használt textilek sorában abroszokat, szalvétákat és kötényeket készít. A színeket a hagyománynak megfelelően alkalmazza, hiszen ez a funkciót nem befolyásolja. Célkitűzése, hogy a népművészet ne veszítse el kapcsolatát a mindennapi, való élettel.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1977)
Népművészet Mestere díj (2005)

IRODALOM ÉS FORRÁS

Kapitány Orsolya: „...A szépség kertjében...” Népművészet mesterei a Dél-Dunántúlról. Zalaegerszeg, 2007. 145–160.