Magyarország

Leírás

Ifjabb Erdei Lajos 1910-ben Derecskén született, ott is hunyt el 1976-ban. A mesterséget a családi műhelyben tanulta, régi szűcs és szűrszabó dinasztia egyik utolsó tagjaként. Szépapja és nagyapja még szűcs volt, édesapja már szűrszabó. Eredetileg diplomát szeretett volna szerezni, de végül is az öt testvér közül ő volt az, aki folytatta a családi mesterséget. A szűrrátétek hímzésével húga, Szabó Sándorné Erdei Piroska is foglalkozott, s 1967-ben szintén megkapta a Népművészet Mestere díjat.
1927-ben szabadult, az akkori szokásoknak megfelelően vándorútra indult. Szarvason, Kiskunmajsán és Hódmezővásárhelyen tanult szűrszabó mesterek mellett. Az 1930-as években kitanulta a borbély, a férfi fodrász és a lakatos mesterséget is. 1954-ig ezekkel a szakmákkal kereste kenyerét. 1954-ben tér vissza a szűrszabó mesterséghez, betegeskedő édesapjának segített eleinte a műhelyben, és miután ebben az időszakban már egyre jobban érezte a mesterség megbecsülését, kedvet kapott eredeti mestersége folytatásához, melyet haláláig végzett. Bekapcsolódott a Háziipari Szövetkezet munkájába. Eleinte hagyományos formájú és díszítésű szűröket varrt. Az 50-es évek közepétől egyre inkább a stilizált szegfűvel, tulipánnal, margarétával díszített, elsősorban piros-fekete szín összeállítású tárgyakat (lakástextileket és viseleti darabokat) készített. 1955-ben megkapta a népi iparművész címet.

1965-ben a Népművészet Mestere elismerő címet kapta, a bihari szűrrátétes hagyományok ápolásáért és újrafogalmazásáért