Magyarország

Nagyné Török Erzsébet Jászfényszarun született, fazekas népi iparművészként Tiszafüreden szerzett magának hazai és külföldi ismertséget. Karcagi tanuló éveiben Sz. Nagy István fazekasmester volt a mestere, rajztudását Györfi Sándor szobrászművész fejlesztette.  Inaséveit Szűcs Imre fazekas mester műhelyében töltötte, ahol megalapozta szakmai tudását. 1998-ban nyitotta meg fazekas műhelyét Tiszafüreden, ahol ily módon az önálló alkotómunka lehetőségét megteremtette önmaga számára. Nyitott műhelyként működve pedig sok embernek a népi kultúra megismerését tette lehetővé. Fontos szerepet kapott a helyi és szűkebb környezete fazekas hagyományainak feltárása, ezért gyakran látogatta a múzeumok raktárjait, kiállításait, de a kollégák, mesterek előadásait bemutatóit is követte. A Népművészeti Szabadegyetem kétéves szakmai előadásait látogatta. A tiszafüredi edények közül kezdetben Bodó Mihály, a Katona Nagy dinasztia, Ifj. Nagy Mihály, Nyúzó Gáspár munkássága érdekelte, Mezőtúrról Varga Gábor edényei, Mezőcsátról a „gyökerek”-ből Rajczy Mihály munkássága. Ez utóbbi maradt a kedvence és a mai napig egyre több inspirációt ad számára. Míves, áttört tálai, kancsói, madaras butykosai, palackjai, viseletbe öltöztetett figurális butellái, Miska kancsói és étkészletei különösen erről tanúskodnak. A fellelhető anyagok tanulmányozása nyomán saját művészi ízlése szerint értelmezve egyéni stílus-, forma- és díszítményvilág kialakításra törekedett. Munkáival, igyekezetével a szép, a jó, az új megteremtésén, a kor emberének formálódó igényének kielégítésén fáradozik. 

Az alkotómunka mellett fontosnak tartotta megismertetni a gyermekekkel a népi kultúrát, ezért szakköröket és fazekas táborokat vezetett 15 éven keresztül. Tudása átadását gyakorolja jelenleg Tiszafüreden a Bán Zsigmond Ref. Két tanítási Nyelvű Ált. Isk. AMI és Óvoda Kerámia szak oktatójaként, 8. éve. Célja, hogy az agyag szeretetével kinyíljon előttük egy régi-új dimenzió, amely visszaviheti őket a múltba, felkeltse az érdeklődésüket, hogy jobban megismerjék a környezetükben élő fazekas hagyományokat, műhelyeket, régi edényformákat, nevüket funkciójukat. 2001-ben nyerte el a Népi Iparművész címet. 1997-től több alkalommal is helyezést ért el pályázatokon. 154 db zsűrizett alkotása van, ebből 45 db Mester Remek. Tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei- és a Nagykunsági Népművészek Egyesületének. Sok egyéni és csoportos kiállításon vett részt, belföldön és külföldön egyaránt. Folyamatos kíváncsisága kielégítésére kerámia kurzusokra, továbbképzésekre jár a mai napig. Szeret kísérletezni, az utóbbi időben ismerkedett meg a magastűzű és japán raku technológiával.  Romániában, Nagyszebenben az Astra múzeum által irányított nemzetközi fazekastalálkozó oszlopos tagja, melynek a régi elfeledett fazekasközpontok kerámiáinak felelevenítését tűzte ki céljául. Műhelye jelenleg is „nyitott műhely”-ként várja az érdeklődőket, ahol bárki számára szívesen megmutatja a fazekasság hagyományának különböző elemeit, szakmai fortélyait.