Magyarország

Tóthné Nagy Amália Abádszalókon született, kilencgyermekes tanító családban. Édesapja Nagy László kántortanító, édesanyja Varga Eszter háztartásbeli volt. Iskoláit Abádszalókon végezte. Kislány korában tanfolyamon sajátította el a csipkeverést. A csipkekészítés mellett más népi mesterségeket is megismert, a fonást, a szövést és a hímzést is. Szülőhelyén és Szolnok megye településein gyűjtötte a hagyományos csipke mintákat, melyeket eleinte az eredeti formában, változatlan technikával készített el. Később már önállóan, saját elképzelése szerint tervezte és variálta munkáit, ekkor már eladásra is dolgozott, ezzel is segítve családja megélhetését. Miután férjhez ment, férjével, aki jegyző volt, Nagyszekeresre költöztek. Már itt szervezett háziipari tanfolyamokat, ahol csipkeverést és szövést tanított. Hattagú családjával 1948-ban Debrecenbe, majd az 1960-as években Budapestre költöztek.  Folyamatosan alkotott, tervezett. Csipkéire jellemző, hogy a kompozícióin a virágok ábrázolása finom vonalvezetésű levelekkel, indákkal, hullámvonalakkal gazdagodik. A ritka és a sűrű szövésmód váltakoztatásával szinte plasztikussá formálta díszítményeit. Ez a csipke szövésmód kiválóan érvényesül az alkalmazott széldíszein. Munkáiban legszívesebben a 120-as lenfonalat használta, egy-egy darabhoz 26-28 verőfát is alkalmazott. A hetvenes évek végétől vett részt különböző vert csipke kiállításokon, pályázatokon. Munkáiért számtalan díjat, elismerést kapott. 1997-ben az V. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázaton csipke kollekcióját Nagydíjjal jutalmazták.

Vezetett szakköröket, tanított tanfolyamokon, melyekért országos elismeréseket kapott. Élete végéig, 93 éves koráig készítette és tanította a csipkekészítést.

Alkotásairól készített fotók megjelentek az 1995-ben megjelent „Csipketörténeti érdekességek” című szakkönyvben.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1997-ben kapta meg.

További elismerései:

Népi iparművész – 1976

Szocialista Kultúráért – 1988