Magyarország

Czúgh János (Domonkosfa, 1917. december 27. – Zalaegerszeg, 1993.március 4.) régi őrségi fazekasdinasztia leszármazottjaként, egy fazekasfaluban látta meg a napvilágot. Ez határozta meg egész pályafutását. Édesapja műhelyében tanult, ott is inaskodott, 1934-ben tette le a segédi, majd 1938-ban a mestervizsgát.

1950-ben öccsével, Dezsővel és nyolc másik magyarszombatfai fazekassal együtt megalakította a Fazekas Háziipari Szövetkezetet, amelynek 1951-től elnöke lett. A szövetkezet 1953-tól már kerámiagyárként működött, Czúgh János főművezetőkén dolgozott benne. Az 1964-ben megalakult Tófeji Kerámiagyárban is főművezetőként dolgozott.

Zalaegerszegre költözve feleségével, gyermekeivel együtt népi fazekasként dolgozott. Műhelye a Mártírok útja 41. szám alatt egyben bemutatóteremként is szolgált.

Művei 1934-től kezdve rendszeresen szerepeltek különböző kiállításokon, pályázatokon.

Állandó résztvevője, többször is díjazottja volt az Országos Gerencsér Sebestyén Fazekaspályázatoknak.

1954-ben öccsével, Dezsővel együtt az elsők között kapott népi iparművész címet. Műveit zalai és vasi múzeumok (Göcseji Múzeum, Savaria Múzeum), de főként magángyűjtemények őrzik. Halála után Czúgh Mária Magyarszonbatfán emlékházat alakított ki család fazekas tagjainak, tiszteletére.

A fazekascsalád számos jeles tagja közül Czúgh János volt az, aki a leginkább megőrizte az otthonról és általában az Őrségből hozott hagyományos formákat és mintakincset.

A Népművészet Mestere díjat 1970-ben kapta meg.

A leírást készítette Marx Mária