Magyarország

Molnár Gáborné (első asszonynevén Tamás Andrásné) Kővágó Maris a Kalocsa környéki Negyvenszálláson született 1921-ben. 
Már kisiskolás korában nagy kedvvel rajzolgatta füzeteire, könyveire azokat a virágformákat, amelyeket a pingálásokon, hímzéseken látott. Korán megpróbálkozott maga is a pingálással. 1933 óta foglalkozik mintaírással, hímzéssel. Király Ilus korán felismerte tehetségét és tanítványának fogadta. 1952-ben a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapító tagja, 1954-ben a Szövetkezet művészeti vezetője, 1976-ban nyugdíjazásáig elnöke lett. A népművészeket a mintaírásban, komponálásban, a minták és színek összehangolásának megtanulásában, a korszerű hímzések kialakításában nagy szeretettel segítette.

Mint pingáló, szinte a világ minden táján növelte a kalocsai népművészet hírnevét. Művészete elválaszthatatlan a hagyománytól, ugyanakkor ő maga bátor újító. Sikeresen tudatosítja a népművészekben, hogy művészetük csak úgy lehet élő, úgy válhat igazán népi iparművészetté, ha a mindjobban kivesző népviseleti darabokat és a régi falusi használati tárgyakat mai használatra és a modern otthon díszítésére alkalmas tárgyak váltják fel. Pompás példát mutat erre gyönyörű blúzaival. Kővágó Marisnak jelentős szerepe van abban, hogy a túlzások megszűntek a hímzéseken: a nagyméretű minták kisebbek, a harsány színek finomabbak lettek, az olykor túlzsúfolt kompozíciók helyett harmonikusabb, mértéktartóbb, korszerűbb lett a díszítmény. 

Kis Jankó Bori Díj: 2 alkalommal
Népi Iparművész: 1954
Népművészet Mestere: 1956.