Magyarország

Régi mezőkövesdi asztalosdinasztiában született. A negyedik gimnázium elvégzése után édesapja műhelyében tanulta ki a mesterséget. 1933-ban tette le a segédvizsgát, a műbútorasztalos mestervizsgát pedig 1938-ban. A hagyományos mezőkövesdi festett bútorok készítését még édesapjától tanulta. 1945 után egy ideig önálló iparosként dolgozott, majd a helyi Asztalos Szövetkezet tagjaként a tanműhely vezetője lett és párhuzamosan tanított a helybeli Ipari Iskolában. 1966-tól nyugdíjazásáig a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagjaként készítette míves festett bútorait. Szakmai és művészi munkáját nemcsak Mezőkövesden és környékén, hanem országos szinten is elismerték. Egyedi alkotásai mellett számos komplett berendezést is tervezett és készített. Rendszeresen részt vett hazai és külföldi népművészeti kiállításokon. Ezek voltak Magyarországon Mezőkövesd mellett Budapest, Szerencs, Heves, Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Siófok, külföldön pedig London, Brüsszel, Genf, Lille, Nantes, Párizs, Luxemburg, Innsbruck, Bécs, Köln, Saarbrücken, München, Nürnberg, Oslo, Stockholm, Pordenone, Torino, Milánó, Róma, Tokió, Torontó, New York. Számos népművészeti pályázaton nyert díjat. Szakmai-művészi munkája legnagyobb eredményének mégis azt tartotta, hogy fia, Kovács Szabolcs rajztanárnak átadhatta mestersége minden fortélyát, aki elismert népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, Népművészet Mestere művei országosan és külföldön, mint bútorfestő ismertek. Unokája, ifjú Kovács Szabolcs is méltó folytatója a család tradicionális művészetének.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1978)
Országos Bútorművesség Debrecen, II. díj (1986)
Kaláris Népművészeti pályázat Szerencs, nívódíj (1987)
Országos Népművészeti pályázat Nyíregyháza, nagydíj (1987)
Országos Kismesterség pályázat Siófok, különdíj (1988)
Népművészet Mestere díj (1996)