Magyarország

Jófejű Emil 1942-ben született Huszton, Máramaros megyében, 1953-ban költöztek Győrbe. 15 évesen kezdett el faragni. Első munkája egy diófából faragott késtartó volt, melyet kalotaszegi mintával díszített. Még gimnazista volt, amikor 1960-ban megnyerte a Keszthelyi Helikoni ünnepségeken a Dunántúl legnagyobb középiskolás kulturális találkozóján az iparművészeti verseny I. díját. Ifjúkorától az alkotás vágya ösztönzi, és szülőhazája, Máramaros megye fatornyos tájai, színes hímzései, és meséinek, mondáinak világa sarkallja és ad ihletet a faragáshoz. A Miskolci Nehézipari és Műszaki Egyetemen, ahol gépészmérnökként végzett, megtanulta, hogy hogyan lehet sorozatban gyorsan, sok tárgyat készíteni. A mérnöki pontosság és precizitás ma is látható művein. Fafaragó szerszámainak többségét is maga készíti. Az ékrovás és a domború faragás kombinációjával dolgozik. A győri Technika Házában sok neves művésszel közösen tartott kiállításán a zsűri a műveit a legszebbek közé sorolta a díszítő művészeti ágban. Rendszeres résztvevője a Budai Várban a Mesterségek Ünnepének, és 1999-től folyamatosan részt vett a szentendrei Skanzen Pünkösdi Sokadalom című rendezvényén. 1981-ben a mérnöki munkát elhagyva pályát módosított, és már csak a fafaragásnak él. Fontos oktatói tevékenysége is. Segítségével jött létre a Kovács Margit Általános Művelődési Központ Alapfokú Művészetoktatási Intézményben a kézműves iskola faműves-fafaragó tagozata. Az elmúlt évek alatt tanítványai országos és megyei pályázatokon számtalan dobogós helyezést értek el. A fa – vallja – a holt anyag, újból élni akar: kibomlik egy virág szirma a kés nyomában.