Magyarország

Horváth Mária 1913-ban a Győr-Sopron megyei Hövejben született, 1996-ban hunyt el. A höveji hímzés a Nagyszombat vidéki hímzéscsoport egyik ága, melyre jellemző a fehér batisztkendő díszítése fehér varrással, a ritkásan szövött textilre aprólékos mintákat varrtak könnyű pamutfonallal. A XX. század elejétől alakult ki Hövejben a kereskedelmi célú hímzés, a helyi asszonyok háziipari szerűen foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. Eleinte a módosabb kapuvári gazdák feleségei közül került ki a vásárlói kör, majd egyre inkább elterjedt a környező városokban is.

Horváth Mária édesanyjától tanulta meg a fehér gyolcsra csipkeszerűen kivarrott hímzés technikáját. Nyolc éves korától hímzett, mesteri szinten tanulta meg és fejlesztette tovább az aprólékos munkájú, változatos hímzést. Felnőtt korában már önállóan készítette a viselet kiegészítőkőket, különösen a fejrevaló kendők tervezését és hímzését szerette. Munkásságára a hagyományos mintákhoz való ragaszkodás és a nagy gonddal, aprólékos munkával történő kivitelezés volt a jellemző. 1952-től a Budapesti Háziipari Szövetkezet tagja volt. Munkái külföldön is nagy elismerést értek el, ezek közül a legjelentősebbek: Moszkva 1954., Brüsszel 1958 (1962?), ahol a höveji csipkét arany éremmel díjazták.

A Népművészet Mestere díjat 1959-ben kapta meg.

Egyéb elismerései:
Népi Iparművész: 1954.