A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
   
Megye:
Ország: ,
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1897
Halálozási év: 1975

Leírás

Demse Dávidné Antal Lucia (Somoska, 1897. augusztus 24. – Sásd, 1975. január) szülei földművesek voltak, hat gyermeket neveltek fel. „Mindig megvolt a nagy szerencsétlenség, mindig megvolt a nagy szegénység. Sokan voltunk. Ez kellett, az kellett lenne. Nem volt.” Iskolába nem járt: „csak a gyermekeket (értsd: fiúkat) vették bé”, így írni-olvasni nem tanult meg. Édesanyja tanította a dalokra a leányait. „Kezdetben csak azért énekelt nekik, hogy a szemükből elűzze az álmot, amely a késő éjszakába nyúló kenderfonás közben nehezedett a szemükre. Később, amikor örömmel tapasztalta, hogy azok milyen jóhangúak, más alkalommal is énekelgettek. A guzsalyasban megtanult dalok száma aztán egyre nőtt. Demse Dávidné a Somoskán megtanult dalokat hozta el magával a szíve mélyén Baranyába” – írja róla a népdalgyűjtő Várnai Ferenc.

Sok bukovinai és moldvai sorstársához hasonlóan az 1940-es években először Bácskába, majd Egyházaskozárra települt a családjával. 1954-ben a Patria hanglemezsorozat számára készültek vele – a népdalénekesek számára azóta igen jól ismert – csodás felvételek. „Egy lányuk él. Két lányuk és egy fiúgyermekük meghalt. Férje, miután juttatásukról lemondottak, gyári munkásként keresi kenyerüket” – olvashatjuk az e felvételekhez tartozó ismertetőben. Utóbb Bikalra, majd Sásdra költözött. Ismét Várnai Ferencet idézve: „Ha megszólalt, beszédében valami különös kettősség uralkodott: a bánat és a csipkelődő vidámság. Érzéseit, gondolatait érdekesen ölelkező mondatokba foglalta. Csodálatot akkor keltett látogatóiban, hallgatóiban, amikor elkezdett énekelni. Előre sohasem árulta el, hogy ő »a népművészet mestere«, hanem csak akkor, amikor dicsérni kezdték […] természetesnek találta, és nem csodálni valónak, hogy a népművészet mestere szépen tud énekelni.”

Hangját számos rádiófelvétel, alakját pedig filmszalag őrzi. Több ízben szerepelt a televízióban is. A tőle gyűjtött dalok szerepelnek legfontosabb átfogó népdalkiadványainkban éppúgy, mint a Moldvából Baranyába áttelepült nótafáknak szentelt, Kicsi madár, jaj be fenn jársz című daloskönyvben. Az MTA BTK Zenetudományi Intézete népdalgyűjteménye számos további feljegyzést is őriz dalairól.

A Népművészet Mestere díjat 1964-ben kapta meg.

Források

Irodalom:

Domokos Pál Péter – Rajeczky Benjamin: Csángó népzene I., II., III.  Budapest: Zeneműkiadó, 1956, 1961, 1991.

Sebő Ferenc (szerk.): Patria. Magyar népzenei gramofonfelvételek 1936-63. DVD-ROM. Budapest: Hagyományok Háza, 2010.

Sebő Ferenc: Népzenei Olvasókönyv. Budapest: Magyar Művelődési Intézet, 19941.

Várnai Ferenc: Kicsi madár, jaj be fenn jársz. 1973

Várnai Ferenc: „Demse Dávidné emlékére”. Honismeret 3/1–2. 1975. 59.

Hangfelvételek:

Magyar Népzenei Antológia. Digitális összkiadás. Budapest: FolkEurópa Kiadó – MTA BTK, 2012.
http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp

Folklór Adatbázisban:
http://folkloredb.hu/fdb/index.php?page=search_sw