Leírás
Tóth Sándor fafaragó 1946-ban született Mezőberényben kézműves családban. Élethivatásként választotta a fával való foglalkozást, faesztergályos-asztalos szakmunkásképzőben szerezte meg középfokú végzettségét. Korán bekapcsolódott az akkor virágzó amatőr fafaragó mozgalomba, szakkörvezetői képesítést is szerzett Békéscsabán a művelődési központban. Mesterének Péterfy László szobrászművészt tartja, aki a fafaragó mozgalom szellemi atyja, irányítója volt az 1970-es évektől kezdődően. Az ország sok vidékén megfordult mint ismereteit gazdagítani akaró, az újra mindig nyitott alkotó. Oktatóként is szerepet vállalt a zalai, a Hajdú-Bihar megyei és más fafaragó alkotóközösségekben. Művészi világára a békési, elsősorban a mezőberényi faragó hagyományok feldolgozása és továbbépítése a jellemző, a bútorkészítést vallja elsősorban a szakterületének. E mellett kiválóak az alkotótársai számára készített szövőszékei is. Alkotásait rendszeresen zsűrizteti. Az országos népművészeti pályázatok állandó résztvevője, két alkalommal Gránátalma díjat kapott újszerű, népi ihletésű bútoraiért. Szívesen és eredményesen oktatja mesterségét, felnőtt és ifjúsági csoportokban is. Aktív tagja volt a Népi Iparművészeti Tanácsnak /az elnökségben dolgozott/, a szülővárosa közművelődési intézményében, a népművészek országos és helyi civil szervezetében feladatot vállal. Jelenleg önálló mesterként szülővárosában él és dolgozik. Mezőberényben, Békés megyében és az ország számos kiállítótermében láthatjuk alkotásait. Külföldön is bemutatták már munkáit. Alkotásai közintézményekben is láthatók. Pro Renovanda I. Díj, 1981-ben a Népművészet Ifjú Mestere elismerést nyerte el. 1983-ban Vas Megye Kultúrájáért kitüntetésben részesült. 1985, 1992. Országos Népművészeti Kiállítás Gránátalma Díj. 1986-ban népi iparművész címet kapott. 2005-ben Békés megye Népművészetéért díjat kapott.Tóth Sándor fafaragó 1946-ban született Mezőberényben kézműves családban. Élethivatásként választotta a fával való foglalkozást, faesztergályos-asztalos szakmunkásképzőben szerezte meg középfokú végzettségét. Korán bekapcsolódott az akkor virágzó amatőr fafaragó mozgalomba, szakkörvezetői képesítést is szerzett Békéscsabán a művelődési központban. Mesterének Péterfy László szobrászművészt tartja, aki a fafaragó mozgalom szellemi atyja, irányítója volt az 1970-es évektől kezdődően. Az ország sok vidékén megfordult mint ismereteit gazdagítani akaró, az újra mindig nyitott alkotó. Oktatóként is szerepet vállalt a zalai, a Hajdú-Bihar megyei és más fafaragó alkotóközösségekben. Művészi világára a békési, elsősorban a mezőberényi faragó hagyományok feldolgozása és továbbépítése a jellemző, a bútorkészítést vallja elsősorban a szakterületének. E mellett kiválóak az alkotótársai számára készített szövőszékei is. Alkotásait rendszeresen zsűrizteti. Az országos népművészeti pályázatok állandó résztvevője, két alkalommal Gránátalma díjat kapott újszerű, népi ihletésű bútoraiért. Szívesen és eredményesen oktatja mesterségét, felnőtt és ifjúsági csoportokban is. Aktív tagja volt a Népi Iparművészeti Tanácsnak /az elnökségben dolgozott/, a szülővárosa közművelődési intézményében, a népművészek országos és helyi civil szervezetében feladatot vállal. Jelenleg önálló mesterként szülővárosában él és dolgozik. Mezőberényben, Békés megyében és az ország számos kiállítótermében láthatjuk alkotásait. Külföldön is bemutatták már munkáit. Alkotásai közintézményekben is láthatók. Pro Renovanda I. Díj, 1981-ben a Népművészet Ifjú Mestere elismerést nyerte el. 1983-ban Vas Megye Kultúrájáért kitüntetésben részesült. 1985, 1992. Országos Népművészeti Kiállítás Gránátalma Díj. 1986-ban népi iparművész címet kapott. 2005-ben Békés megye Népművészetéért díjat kapott.1994-ben a Népművészet Mestere címet a népi bútorművességben elért kiváló munkája elismeréseként fiatalon, 48 éves korában kapta meg
