Magyarország

Tóth Mária Homonnán született 1910-ben , 1982-ben Hevesen hunyt el. A hevesi gazdasági iskola szövőműhelyében tanult meg szőni 1924.-ben Igonda Jánosné tanítónőtől, Tompa Béláné a Népművészet Mesterének édesanyjától, akit első mesterének vallott. A szövetkezet indulásakor a szövés megtanításában sokat segített Palya Teréz takács mesternek. Részt vett Tompa Bélánéval együtt abban a gyüjtőmunkában, melyet Átányban és a mátrai falvakban folytattak. Rajzolta a mintákat, feldolgozta a gyűjtött anyagokat. Irányításával jött létre az a a hevesi szőttes, amely az átányi szedettes motívumokat és a Mátra–alja csíkritmusát egyesítette. Népi iparművészeti szőttesei közül kiemelkedően szépek szedettes mintával és azsúrozással díszített a szádafüggönyei és len fonalból szedettes technikával készített asztalterítési készletei. Heves és környékének viszonylag szerény mintakincsét gazdag alkotó fantáziájával tette változatossá. A hevesi szövőműhelyben irányította a termelést, művészeti és műszaki vezetője volt a szövetkezetnek. A szövetkezet fiatal szövő-tervezőit haláláig segítette a szakmai és művészeti tanácsaival. Nyugdíjazását követően folyamatosan dolgozott a felszaporodott gyűjtemény feldolgozásán, a dokumentációs tár létrehozásában. 1957-ben lett népi iparművész.Tóth Mária Homonnán született 1910-ben , 1982-ben Hevesen hunyt el. A hevesi gazdasági iskola szövőműhelyében tanult meg szőni 1924.-ben Igonda Jánosné tanítónőtől, Tompa Béláné a Népművészet Mesterének édesanyjától, akit első mesterének vallott. A szövetkezet indulásakor a szövés megtanításában sokat segített Palya Teréz takács mesternek. Részt vett Tompa Bélánéval együtt abban a gyüjtőmunkában, melyet Átányban és a mátrai falvakban folytattak. Rajzolta a mintákat, feldolgozta a gyűjtött anyagokat. Irányításával jött létre az a a hevesi szőttes, amely az átányi szedettes motívumokat és a Mátra–alja csíkritmusát egyesítette. Népi iparművészeti szőttesei közül kiemelkedően szépek szedettes mintával és azsúrozással díszített a szádafüggönyei és len fonalból szedettes technikával készített asztalterítési készletei. Heves és környékének viszonylag szerény mintakincsét gazdag alkotó fantáziájával tette változatossá. A hevesi szövőműhelyben irányította a termelést, művészeti és műszaki vezetője volt a szövetkezetnek. A szövetkezet fiatal szövő-tervezőit haláláig segítette a szakmai és művészeti tanácsaival. Nyugdíjazását követően folyamatosan dolgozott a felszaporodott gyűjtemény feldolgozásán, a dokumentációs tár létrehozásában. 1957-ben lett népi iparművész.
1971-ben ta meg a Népművészet Mestere címet.