Magyarország

Bíró Annamária Szegeden a Tömörkény István Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán érettségizett és ezzel egy időben kerámiakészítő szakmunkás-vizsgát is tett. 1969-ben Szekszárdra költözött, ahol két hónapig Steig István (Népművészet Mestere, 1960) műhelyében dolgozott, majd a decsi szövetkezet bemintázó gyakornoka lett. Itt tanult meg szőni, hímezni, majd 1970-ben a Népművészet Ifjú Mestere címet egy sárközi főkötő-hímzéssel nyerte el. 1970-1987-ig a Szekszárd-Csatári kerámiaüzemben dolgozott különböző beosztásokban. Közben elkezdte saját műhelyét kialakítani, amit kis bemutatóteremmel is bővített. A sárközi kerámiahagyományok folytatására Kresz Mária, a barcaújfalusi fehér alapon kék írókás edények újbóli feldolgozására Domanovszky György néprajzkutatók buzdították. Termékeit nemcsak otthon, hanem vásárokban is árusította, miközben egy fazekasházról álmodott, ahol nemcsak a saját, hanem más alkotók anyaga is bemutatást nyert volna. Korai halála miatt tervei nem valósulhattak meg. 2009-ben Szekszárdon, a Babits Emlékház pincéjében a Wosinsky Mór Megyei Múzeum a TolnaArt – Tolna Megyei Művészeti Oldalakkal együttműködve létrehozott egy „Fazekaspincét”, amelynek fő kiállítója Bíró Annamária volt, de más megyei fazekasok munkáit is bemutatta. 2018. augusztus 19-én – napra pontosan 20 évre rá, hogy átvette a Népművészet Mestere díjat – Decsen, a Tájházban megnyílt a Bíró Annamária Emlékszoba. Az emlékszoba a család birtokában maradt kerámiákkal, dokumentumokkal, oklevelekkel került berendezésre, amelyeket húga, Olti Ildikó adományozott a falunak.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népművészet Ifjú Mestere cím (1970)
Népművészet Mestere díj (1998)