Magyarország

Ács Istvánné a szövést már kisgyermekkorában megismerte, a nagyanyja híres szövőasszony volt. Ő azonban többnyire csak abroszokat, törölközőket szőtt, ami az alapokat jelentette számára. Az igazi szövéstudományt, a szedettes minta készítését nagynénjétől, Bali Istvánnétól tanulta. 1952-ben kezdett el foglalkozni szövéssel, egy hathetes tanfolyamon vettem részt, majd a tanfolyam elvégzése után alapító tagja lett a decsi szövetkezetnek. 1962-ig bedolgozó volt, majd a szövetkezet tervezőrészlegében bemintázó szövőként dolgozott. Olyan mintadarabokat készített, melyek a termelésbe kerültek. Szőtteseiben a sárközi hagyományokat dolgozta fel. Ezeket finomította, melynek eredményeként készített sárközi motívumokkal díszített estélyi ruhát és stólát is. A terítők, futók mintakincsében visszament a legősibb formákig. Tanulmányozta a faluban fellelhető régi szőtteseket, párnahuzatokat, ezeknek a motívumkincsét építette bele szőtteseimbe. Betegsége miatt 1976 szeptemberétől ismét bedolgozója lett a szövetkezetnek. Pályázatokon és kiállításokon munkáival mindig részt vett. Az 1968, 1970, 1977-es Országos Szőttes Pályázaton II. helyezést ért el.

A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 1974-ben kapta meg.