Magyarország

1924-ben Balmazújvároson született, Debrecenben hunyt el 2009-ben. Családjában a kalapos mesterség az 1800-as évekig vezethető vissza. A család Zemplén megyéből a XX. század elején került Balmazújvárosba. A mesterséget Mihalkó Zoltán édesapja Mihalkó János kalapos mester műhelyében tanulta meg. Mihalkó Zoltán 1940-ben állt be édesapja műhelyébe tanulónak 1946-ban tett mestervizsgát. 1959-ig önálló mesterként Balkányban és Balmazújvárosban dolgozott. Ezt követően a Herbária balmazújvárosi üzemében volt alkalmazott főállásban, a kalapos mesterséget munka mellett folytatta. Nyugdíjazását követően újra kizárólag kalapkészítéssel foglalkozott. Műhelyébe magához vette unokaöccsét, Mihalkó Gyulát, aki itt tökéletesítette mesterségbeli tudását. Kalapjait a mesterség hagyományos eszközeivel és hagyományos módon, csak kézi munkával készítette, a gyapjú megmunkálásától a kész kalapig. Készített pásztorkalapokat, a különböző tájegységekre jellemző paraszti és polgári viseleteket, de az ú. n. Petőfi, Lónyai, Kossuth kalapokat is el tudta készíteni, az 1848-as viseletnek megfelelően. Gyakran rendeltek nála filmkészítéshez korhű kalapokat. Alkotó tevékenységének legszebb darabjai a pusztai pásztorok kalapjai voltak, ahol hagyományos módon tér el egymástól a csikós, a gulyás, a juhász és a kondás kalapja, ebben a rangsorban. 1974-ben népi iparművész címet kapott.1924-ben Balmazújvároson született, Debrecenben hunyt el 2009-ben. Családjában a kalapos mesterség az 1800-as évekig vezethető vissza. A család Zemplén megyéből a XX. század elején került Balmazújvárosba. A mesterséget Mihalkó Zoltán édesapja Mihalkó János kalapos mester műhelyében tanulta meg. Mihalkó Zoltán 1940-ben állt be édesapja műhelyébe tanulónak 1946-ban tett mestervizsgát. 1959-ig önálló mesterként Balkányban és Balmazújvárosban dolgozott. Ezt követően a Herbária balmazújvárosi üzemében volt alkalmazott főállásban, a kalapos mesterséget munka mellett folytatta. Nyugdíjazását követően újra kizárólag kalapkészítéssel foglalkozott. Műhelyébe magához vette unokaöccsét, Mihalkó Gyulát, aki itt tökéletesítette mesterségbeli tudását. Kalapjait a mesterség hagyományos eszközeivel és hagyományos módon, csak kézi munkával készítette, a gyapjú megmunkálásától a kész kalapig. Készített pásztorkalapokat, a különböző tájegységekre jellemző paraszti és polgári viseleteket, de az ú. n. Petőfi, Lónyai, Kossuth kalapokat is el tudta készíteni, az 1848-as viseletnek megfelelően. Gyakran rendeltek nála filmkészítéshez korhű kalapokat. Alkotó tevékenységének legszebb darabjai a pusztai pásztorok kalapjai voltak, ahol hagyományos módon tér el egymástól a csikós, a gulyás, a juhász és a kondás kalapja, ebben a rangsorban. 1974-ben népi iparművész címet kapott.
1980-ban elsősorban a hortobágyi pásztorkalapok kiemelkedő színvonalú elkészítéséért megkapta a Népművészet Mestere címet.