Magyarország

K. Kovács János (Alsónyék 1885. – Sárpilis 1967.) a sárközi néphagyomány őrzőinek kiemelkedő személyisége. Faluja nótafájaként is számon tartották, és több mint 200 népdal följegyzése is az ő nevéhez fűződik. Mestere volt a táncnak is, amit gyermekkorában elsősorban lakodalmakban lesett el az idősebb generáció tagjaitól. Híres volt verbunkja, de szívesen járta a libbenőst vagy az ugróst is. Mindenkit elbűvölt könnyed mozgásával és táncfiguráival. Az 1946-ban alakult Sárpilisi Népi Együttes egyik alapítója és haláláig tagja volt. Többször láthatták Budapesten is kivételes tánctudását és előadásmódját. A sárpilisi Polgármesteri Hivatal falán emléktábla őrzi a hírneves mesemondó, táncos, a sárpilisi néphagyományok gyűjtője és továbbadója emlékét.K. Kovács János (Alsónyék 1885. – Sárpilis 1967.) a sárközi néphagyomány őrzőinek kiemelkedő személyisége. Faluja nótafájaként is számon tartották, és több mint 200 népdal följegyzése is az ő nevéhez fűződik. Mestere volt a táncnak is, amit gyermekkorában elsősorban lakodalmakban lesett el az idősebb generáció tagjaitól. Híres volt verbunkja, de szívesen járta a libbenőst vagy az ugróst is. Mindenkit elbűvölt könnyed mozgásával és táncfiguráival. Az 1946-ban alakult Sárpilisi Népi Együttes egyik alapítója és haláláig tagja volt. Többször láthatták Budapesten is kivételes tánctudását és előadásmódját. A sárpilisi Polgármesteri Hivatal falán emléktábla őrzi a hírneves mesemondó, táncos, a sárpilisi néphagyományok gyűjtője és továbbadója emlékét.A Népművészet Mestere címet, mint táncos és mesemondó nyerte el 1957-ben.