Magyarország

Illés Gyula Bocföldén született 1930. május 11-én. Édesapja, Illés István takácsmester volt pályaválasztásának meghatározója. Mint szüleinek legidősebb gyermeke, ő örökölte meg apja műhelyét, egyben mesterségét is. 1945 és 1948 között édesapjánál tanult, ő is szabadította fel az inasévek letelte után. Zalaegerszegen egy takács (Jámbor Kálmán) és egy kötelesmester előtt tett vizsgát. 1950-ben a magas adók miatt föl kellett hagynia mesterségével, 1954-ben a KISTEXT-ben dolgozott 6 hónapig, ezután kedvelte meg és tanulta megbecsülni az önállóságot, az otthoni munkát. Később a Kőolajipari Vállalatnál, Gellénházán mint kútkezelő helyezkedett el, onnan ment nyugdíjba. 1960-ban váltott újra iparengedélyt, azóta folyamatosan dolgozott, haláláig járt vásárokra, piacra, rendezvényekre. Többnyire egyszerű, négynyüstös mintázatú, csíkos vásznakat szőtt, törölközőt, kosárruhát, abroszokat, kötényeket. De nagyon népszerűek voltak a hímzők számára készített, különböző szálsűrű- ségű vásznai is. Állandó problémát jelentett számára a megfelelő anyag beszerzése, mivel a magyar textilipar elsorvadása miatt nehezen tudott jó minőségű alapanyaghoz jutni. Ő volt az egyik utolsó takácsmester a Dunántúlon. Munkájáért négy alkalommal arany, négy alkalommal ezüst oklevélben részesült.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1989)
Népművészet Mestere díj (2007)

IRODALOM ÉS FORRÁS

Zalai népi művészek. Zalaegerszeg, 1989. 38.
Zalai népművészek. Mesterek 3. Budapest, 2004. 27.