Tárgyalkotók

Fazekas István 1924-ben Nádudvaron született, 2007-ben Hajdúszoboszlón hunyt el. Felmenői évszázadok óta fazekassággal foglalkoznak, az ősi gyökerű tudást a megújulás utáni igényt és az igényességet generációkon keresztül egymásnak adták át. Fazekas István a mesterséget édesapjától tanulta Nádudvaron, az apai műhelyben az 1930-as évek végéig dolgozott, itt sokat tapasztalatot szerzett a műhelyben dolgozó két segédtől, akik a Dunántúlról, illetve Korondról hozták ismereteiket. A népi kerámia mellett tett egy rövid kitérőt az iparművészet irányába is, ebben mestere a hajdúszoboszlói S. Kepes Ágnes iparművész volt. A háborús éveket Besztercén töltötte, itt kitanulta a kályhás mesterséget is. A háború után Hajdúszoboszlón tanulta tovább választott szakmáját, S. Kepes Ágnes iparművész műhelyében. Megtanulta a gipszöntést, alakos formákat készített, színes mázakkal dolgozott. 1973-ban Hajdúszoboszlóra tette át székhelyét, hagyományos nádfedeles paraszti házat, műhelyt, bemutatótermet épített, bekapcsolódott az idegenforgalomba is. Alapító tagja volt a Háziipari Szövetkezetnek. A hagyományos nádudvari fekete kerámia országos megismertetése, népszerűsítése az ő tevékenységéhez is erősen kötődik. 1954-ben lett népi iparművész.Fazekas István 1924-ben Nádudvaron született, 2007-ben Hajdúszoboszlón hunyt el. Felmenői évszázadok óta fazekassággal foglalkoznak, az ősi gyökerű tudást a megújulás utáni igényt és az igényességet generációkon keresztül egymásnak adták át. Fazekas István a mesterséget édesapjától tanulta Nádudvaron, az apai műhelyben az 1930-as évek végéig dolgozott, itt sokat tapasztalatot szerzett a műhelyben dolgozó két segédtől, akik a Dunántúlról, illetve Korondról hozták ismereteiket. A népi kerámia mellett tett egy rövid kitérőt az iparművészet irányába is, ebben mestere a hajdúszoboszlói S. Kepes Ágnes iparművész volt. A háborús éveket Besztercén töltötte, itt kitanulta a kályhás mesterséget is. A háború után Hajdúszoboszlón tanulta tovább választott szakmáját, S. Kepes Ágnes iparművész műhelyében. Megtanulta a gipszöntést, alakos formákat készített, színes mázakkal dolgozott. 1973-ban Hajdúszoboszlóra tette át székhelyét, hagyományos nádfedeles paraszti házat, műhelyt, bemutatótermet épített, bekapcsolódott az idegenforgalomba is. Alapító tagja volt a Háziipari Szövetkezetnek. A hagyományos nádudvari fekete kerámia országos megismertetése, népszerűsítése az ő tevékenységéhez is erősen kötődik. 1954-ben lett népi iparművész.1954-ben a Népművészet Mestere kitüntető címet elsőként Hajdú-Bihar megyében ő nyerte el a nádudvari fekete kerámia kimagaslóan magas művészi továbbfejlesztéséért, népszerűsítéséért.