Tárgyalkotók

Lőrincz Istvánné Barabás Róza a bukovinai Istensegíts községben 1932-ben született, 1941-ben a délvidéki Istenes községbe, majd 1945 februárjában Csátaljára telepítették családjával együtt. Családi környezetben, 8–9 éves korában kezdett hímezni. Az 1963-ban megalapított és ma is működő Székely Díszítőművészeti Szakkör alapító tagja, majd 1972–1980-ig vezetője volt. 1978-ban megszerezte a művészeti oktatói engedélyt, mely díszítőművészeti kör vezetésére jogosít. Néprajzi gyűjtőmunkát indított, melybe bevonta a szakköri tagokat is. Végig járták Csátalja székelyek lakta házait, kutatták a még fellelhető székely hagyományokat, lakástextileket, öltözeti darabokat. A fellelt mintákat, motívumokat ott helyben dokumentálták, le is rajzolták. Lőrincz Istvánné ezekkel az eredeti székely motívumokkal dolgozik, az ősi bukovinai székely mintákat dolgozza fel. Az általa alkalmazott geometrikus díszítményeket a legrégibb díszítőművészeti rétegekből menti át és alkalmazza ünnepi textiljein. Készít asztalterítőt, falvédőt, asztali futót, párnát, ruhát, blúzt, egyházi textíliákat. Leggyakrabban használt mintái: a kakastaréjos, tányéros, csillagos, vízfolyásos, tulipános, vaskapcsos, oltáros motívum. Jelentős számú kézimunkát készített, ezek közül a legtöbb zsűrizett munka. Számos megyei és országos kiállításon vett részt egyénileg és a szakkör tagjaként. Budapesten, Békéscsabán, Kecskeméten, Nyíregyházán, Gyöngyösön, Dunaújvárosban és Bács-Kiskun megye kistelepülésein megrendezett kiállításokon vett részt munkáival. 2006-ban a Budai Várban kerültek kiállításra művei, Csátalján pedig 2011-ben és 2018-ban.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népi Iparművész cím (1979)
Csátalja Községért (2011)
Népművészet Mestere díj (2012)
Sebestyén Ádám-díj (2018)