Tárgyalkotók

Szondy Sándor 1944. május 20-án született Miskolcon, iparos család gyermekeként. Korán felfedezték kiváló rajzkészségét, melyet iskolai tanulmányai mellett szakkörben fejlesztett. Grafikusnak készült, a portré rajzolás volt az erőssége, melyet élete későbbi szakaszában, a faszobrászatban hasznosított. 28 évesen kezdett a népművészettel, ezen belül a faművességgel foglalkozni, kereste azokat a mestereket, akiktől tanulni lehetett. 1972-ben Sárospatakon az Országos Fafaragó táborban ismerkedett meg Szabó László I. kaposvári alkotóval, a Népművészet Mesterével, aki a dunántúli fafaragást ismertette és szeretette meg vele. Ez a nyári alkotótábor indította Szondy Sándort a rendkívül sokszínű, gazdag művészi útjára. Készített köztéri emlékoszlopokat, kopjafákat, térplasztikákat, táblaképet, játszóterek fa játékait, egyházi megrendelésre templombelsőt, de megfaragta a dunántúli pásztorművészet jellegzetes tárgyait is. A hangszerkészítésben is kiváló, ma ezt vallja legfontosabb tevékenységének. Hangszerei formai megjelenésükben és hangzásukban kiemelkedő színvonalúak. Elsősorban népi hangszereket készít. Számtalan jelentős országos faműves kiállítás és pályázat résztvevője, díjazottja. Alkotásaival nagy elismerést aratott Szlovákiában, Ausztriában, Indiában, Algériában, de a Távol-Keleten, Japánban is. 2004-ben Miskolc városa díját, a Kondor Béla díjat kapta meg művészi életműve elismeréseként. Szakmai és közösségi-közéleti tevékenysége elismeréséül 2006-ban a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga díjával tüntették ki. Tagja a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének. Népi Iparművész: 1980. Népművészet Mestere: 1991.