Tárgyalkotók

Idősebb Sallay Lászlónak már a nagyapja is kovácsmester volt, édesapja is ezt a mesterséget folytatta, elismert kovács volt a Békés megyei Gyulán, és az első világháborúban fegyvermesteri címet és gyakorlatot szerzett. Seregélyesre nősült, és ott is élt családjával igen szerény körülmények között, házát és műhelyét is bérelte. Tíz gyermekük született, öt fiú és öt leány. Mind az öt fiúnak ipart adtak a kezébe. Három közülük: László, ikertestvére János, valamint József is a kovács szakmát választotta. Sallay László 1931-ben, a székesfehérvári ipartestület illetékes bizottsága előtt tett vizsga után, édesapja seregélyesi műhelyében segédkezett. 1934-ben behívták katonának, a II. huszárezred patkolóműhelyében dolgozott. Itt tökéletesítette patkoló tudását, valamint gyógypatkoló tanfolyam után ebből a szakágból is mestervizsgát tett. Már ebben az időben is híres volt arról, hogy apró, precíziós munkákat is kiválóan végez, órák, gramofon írógép alkatrészeit is elő tudta állítani. Leszerelése után is apja műhelyében dolgozott.
1938-ban elvette Horváth Juliannát, és önállósulni akart. Először Budapesten dolgozott a fegyvergyárban, majd a szülőfalujával szomszédos Sárosd községben bérelt műhelyt magának, amelyet édesapjával közösen szerelt fel. Minden munkához megvolt a maga készítette, speciális szerszáma. Három segéddel dolgozott. A háború és az ötvenes évek nehézségei után a termelőszövetkezet kovácsa lett, de rendszeresen hívták nagy tudást igénylő munkák elvégzéséhez.
Már ifjú korában, apja műhelyében is készített dísztárgyakat, az 1960-as, 70-es években pedig sok díszes kaput, kerítést, valamint díszpatkókat. Utóbbiakat nemcsak vasból, hanem rézből, ezüstből, sőt aranyból is. A tojáspatkolást 1925-ben kezdte, 1928-ban Székesfehérváron már ki is állított egy patkolt tojást, amely Angliába is eljutott. A tojáspatkolás révén országszerte ismertté vált a neve. Élete során nemegy hivatalos reprezentációs ajándékot készített többek között az angol királynőnek, Brezsnyevnek, Göncz Árpádnak is. Házának egyik szobáját kiállításként rendezett be, melyet bárki látogathatott.
Idős korára több kitüntetést is kapott, Sárosd díszpolgára is lett. Falujában legendás történek, anekdoták keringenek tudásával, munkáival kapcsolatban.

A Népművészet Mestere díjat 1993-ban nyerte el.