Tárgyalkotók

A nagyrőcei Általános Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett 1913-ban. 1915-ben orosz hadifogságba esett, és a szibériai Irbitben homokbányász és fakitermelő volt. Hazatérése után – mint a családban az ötödik kékfestő generáció tagja – apja műhelyében dolgozott, tudását az ország más kékfestő műhelyeiben gyarapította. A II. világháború alatt a Goldberger-féle üzemben kitanulta a kelmefestést és vegytisztítást is.
1945-ben végleg Jászapátin telepedett le, ekkor kapta meg az iparengedélyét is. Még az 1970-es évek elején is a hagyományos kézi nyomás volt jellemző a Jakkel műhelyre. Ebben a műhelyben tanulta ki a szakmát Bódy Irén, Munkácsy-díjas textilművész is.
A Jászság utolsó kékfestője volt. Részt vett ipari bemutatókon, illetve több kiállításon is szerepelt, többek között a budapesti Nemzetközi Vásáron, Szolnokon, Jászberényben, Gödöllőn. A műhelyében végzett munkafolyamatokat, mint a mesterség eredeti dokumentumait kisfilmek és a M. Televízió is megörökítette (1976).

Jakkel Sándor, egy elfeledett mesterség méltán híres alakja volt. 1977. december 23-án érte a halál Jászapátin.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1976-ban kapta meg.