Tárgyalkotók

Balogh Irén Orosházán a Háziipari Szövetkezetben volt kosárfonó, ahol üvegeket font be vesszővel.
Orosházán ismerkedett meg az akkor már elvált, hagyományos gyékénykötő családból származó Hánis Jánossal. Élettársak lettek, és az 1990-es évektől közösen dolgoztak. Orosházán a Rákóczi telepen éltek, szép kertet is műveltek.
Ebben az időben a gyékény alapanyagot egy Vésztő és Tarhos határában fekvő Vizesfás nevű településen szerezték be, egy ott élő ismerős családnál vágták.
Ororsházán a piacon adták el gyékényből készült, hagyományos formakincsű termékeiket. Hánis János tároló edényeket (hosszúkás és kerek kenyértartókat, szakajtókat, pogácsás tányérokat, nagy szennyestartókat), ülőkéket, alátéteket, lábtörlőket készített, s az akkor modern igényekhez igazodó újságtartókat. Társa, Balogh Irén gyékényből játék- és díszfigurákat készített: angyalka, rőzseszedő és „milimári” (tejesasszony, aki kannában viszi a tejet a városba) bábukat.
A piacon fedezte fel az alkotópár kiemelkedő minőségű munkáit Jellinek Márta, a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület akkori elnöke, maga is népi iparművész.
Az 1990-es években Hánis János mellett Balogh Irén és bekapcsolódott a békéscsabai Diáktanyán folyó kézműves alkotómunkákba. Karácsony előtt Irénke nénivel babákat, angyalkákat készítettek az oda látogatók.
A népművészeti „felfedezés” és az oktatómunkába való bekapcsolódás anyagi biztonságot is teremtett az alkotó párnak.

Balogh Irénnel egyidőben élettársa, Hánis János is átvehette a Népművészet Mestere díjat, a hagyományos gyékénykötés technikájának és formakincsének megőrzése és továbbadása elismeréseként.

A londoni British Musem őriz egy-egy tárgyat Hánis János és Balogh Irén munkáiból: egy kópicot (gömbölyű, szárított szilva tárolására szolgáló edény) és egy angyalkát.

Balogh Irén egy héttel Hánis János halála után hunyt el, 2008-ban. Abádszalókon temették el őket.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1995-ben kapta meg.