Leírás
Verseghy Ferenc fiatal tanulóként, szülőfalujából Tolnáról került Kaposvárra, ahol szakmájában a legkitűnőbb fazekas mester, Tamás László fazekas irányítása mellett bővítette, csiszolta fazekas tudományát. A mester tanításai segítették a szakma alapjainak stabilizálásában, a fortélyok és az igényes, hiteles szakmai tudás elsajátításában. Kitűnő képző terep volt a Fazekas Háziipari Szövetkezetbe történő bedolgozása. Munkásságának irányát akaratlanul is befolyásolta mestere szakmai érdeklődése. Tamás László a habán fazekasság hagyományainak elkötelezett követője. A mesterség iránti alázata, a tanulás, a sok gyakorlás és a még több munka 1973-ban a Népművészet Ifjú Mestere pályázat nyertességét, míg 1974-ben a Népi iparművész cím elérését eredményezte a számára. 1984-től önálló alkotóként készíti a sárközi fazekas-mázas és a habán technikával megalkotott remekeit. Mindig fontos volt számára az értékítélet, a megmérettetés kihívása, így szinte minden pályázaton, kiállítás felhíváson kapva kapott a lehetőségeken. Rendszeresen részt vesz a Népi Iparművészeti minősítő zsűriken, ahol közel 100 db termékére kapott „A” minősítést. Verseghy Ferenc azon fazekasok közé tartozik, akik feltétlen építenek a néprajzi gyűjtésekben fellehető szakmai iránymutatásokra. Igényli is a kutatást az anyaggyűjtés egy-egy pályázati program megvalósítására történő felkészülésnél. A habán fazekasság értékeinek, hagyományainak feltárásában, a motívumok, formák, színvilág gyakorlatba való bemutatásában, kísérletező lépéseiben szinte egyedüli a fazekasok körében. Három évtizedes Somogy megyei „kiruccanás” után hazaköltözött Tolnára és itt alakította ki a habán fazekas hagyományok folytatását lehetővé tevő műhelyfeltételeit. Sok és súlyos egészségi problémája edzette eltántoríthatatlan szándékát a fazekasság iránt. Szinte a lehetetlent is leküzdötte, ha arról volt szó, hogy esetleg nem folytathatja imádott szakmáját. Társadalmi munkájával mindig aktív segítője az adott civil szervezetnek, amellyel szoros együttműködésben dolgozik a népművészet kézműves értékeinek, a népi mesterségek megmaradásának ügyéért. Így teszi ezt most is, több civil közösség aktív tagjaként. Szakmai eredményeivel szép sikereket elérve, a sok betegséget áthidalva sem szűnik alkotó, kutató kedve, hiszen éppen az utóbbi években kezdte el gyűjteni, feldolgozni a habán kevésbé ismert színvilágú irányzatait, mely kutatás eredményeképpen keletkezett alkotásai számtalan díjban részesültek.Verseghy Ferenc fiatal tanulóként, szülőfalujából Tolnáról került Kaposvárra, ahol szakmájában a legkitűnőbb fazekas mester, Tamás László fazekas irányítása mellett bővítette, csiszolta fazekas tudományát. A mester tanításai segítették a szakma alapjainak stabilizálásában, a fortélyok és az igényes, hiteles szakmai tudás elsajátításában. Kitűnő képző terep volt a Fazekas Háziipari Szövetkezetbe történő bedolgozása. Munkásságának irányát akaratlanul is befolyásolta mestere szakmai érdeklődése. Tamás László a habán fazekasság hagyományainak elkötelezett követője. A mesterség iránti alázata, a tanulás, a sok gyakorlás és a még több munka 1973-ban a Népművészet Ifjú Mestere pályázat nyertességét, míg 1974-ben a Népi iparművész cím elérését eredményezte a számára. 1984-től önálló alkotóként készíti a sárközi fazekas-mázas és a habán technikával megalkotott remekeit. Mindig fontos volt számára az értékítélet, a megmérettetés kihívása, így szinte minden pályázaton, kiállítás felhíváson kapva kapott a lehetőségeken. Rendszeresen részt vesz a Népi Iparművészeti minősítő zsűriken, ahol közel 100 db termékére kapott „A” minősítést. Verseghy Ferenc azon fazekasok közé tartozik, akik feltétlen építenek a néprajzi gyűjtésekben fellehető szakmai iránymutatásokra. Igényli is a kutatást az anyaggyűjtés egy-egy pályázati program megvalósítására történő felkészülésnél. A habán fazekasság értékeinek, hagyományainak feltárásában, a motívumok, formák, színvilág gyakorlatba való bemutatásában, kísérletező lépéseiben szinte egyedüli a fazekasok körében. Három évtizedes Somogy megyei „kiruccanás” után hazaköltözött Tolnára és itt alakította ki a habán fazekas hagyományok folytatását lehetővé tevő műhelyfeltételeit. Sok és súlyos egészségi problémája edzette eltántoríthatatlan szándékát a fazekasság iránt. Szinte a lehetetlent is leküzdötte, ha arról volt szó, hogy esetleg nem folytathatja imádott szakmáját. Társadalmi munkájával mindig aktív segítője az adott civil szervezetnek, amellyel szoros együttműködésben dolgozik a népművészet kézműves értékeinek, a népi mesterségek megmaradásának ügyéért. Így teszi ezt most is, több civil közösség aktív tagjaként. Szakmai eredményeivel szép sikereket elérve, a sok betegséget áthidalva sem szűnik alkotó, kutató kedve, hiszen éppen az utóbbi években kezdte el gyűjteni, feldolgozni a habán kevésbé ismert színvilágú irányzatait, mely kutatás eredményeképpen keletkezett alkotásai számtalan díjban részesültek.
A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 2010-ben kapta meg.
