Tárgyalkotók

Leírás

Szentkereszti István üzemmérnök 1982-ben került kapcsolatba a faragással az Orfűi Faragó Műhelyben. 1985-ben 41 évesen faragta ki az első tárgyat. Ez már magán viselte azokat a jegyeket, melyek stílusának jellemzőivé váltak. Ekkor még kölcsönkért szerszámokkal dolgozott, majd 1987-től saját kezűleg készített faragószerszámaival dolgozik. 1988-tól intenzíven farag. Munkáival 1988 szeptemberében az Orfűi Faragó Műhellyel közösen rendezett pécsi kiállításon jelentkezett először a nyilvánosság előtt. 1989 májusában Nívódíjat, 1989. július 1.-én a Balatonlellén rendezett Országos Faragó Pályázaton diófából faragott 36 darabos tálaló-étkező készlete a fődíjat, a Kapoli Antal Emlékdíjat nyerte el. Szinte példátlan az emlékdíj történetében, hogy alig négy éves faragómúlttal, az első bemutatkozással elnyerje azt egy alkotó.

1990. április 1-től szabadfoglalkozású népi iparművész. A Pécs közeli Hásságyon él és alkot.

1994-ben otthonában állandó kiállítást rendezett be és azóta faragótábort is működtet, nevelve a következő nemzedéket a fa tiszteletére, a tárgyalkotás gyönyörére, a magyar népi kultúra formahagyományaira. Vallja: a fát nem lehet megerőszakolni, hagyni kell, ahogy a természet kialakította, sérüléseivel együtt jó az, csak meg kell könnyíteni testét a fölöslegtől, hogy újra életre keljen székként, asztalként, tálként, kanálként vagy más használati eszközként. Munkái az emberiség egyetemes szimbólumainak hordozói: a termékenységé, a szerelemé, a madárként megjelenített emberi léleké. Alkotó tevékenységének egyik jellemzője, hogy sajátos stílusban fogalmazza újra a népművészet egyes formaelemeit, némely munkája pedig már a népi iparművészet keretein is túlmutat.

A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 2000-ben kapta meg.

További elismerései:

„Kiállítás egy (Világ) Kiállításért” pályázat fődíja – 1993.

Országos Rönkbútor Pályázat, NKÖM Különdíja – 2001.

Magyar Kézművesség – 2004.

Baranya Megye Különdíja és Balassi Bálint Emlékérem – 2004.

Országos „Mesterremek” díj – 2005.