A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1926
Halálozási év: 2010

Leírás

Szentes a Kárpát-medence jeles fazekas központjai közé tartozik, ahol az agyagiparosok a helyben kitermelt agyagból nem tűzálló termékeket, hanem fennálló edényeket, elsősorban korsókat készítettek. Az olcsó, gyári termékek széleskörű elterjedésével a szentesi fazekasság jelentős változásokon ment keresztül, ami elsősorban a polgári-úri ízlést tükröző, fekete díszedények gyártásában jutott kifejezésre. Bese László 1926. augusztus 1-jén született Szentesen. Az agyagművesség fortélyait a Berényi család tagjaitól sajátította el, akik a két világháború között meghatározó alakjai voltak a szentesi kerámiának. Bese László 1940. április 1-jén került Berényi Bálint fiához, Berényi Lászlóhoz a Korsós sor 14 szám alá próbaidős inas jelöltként egy hónapra, ahol gyorsan elsajátította a mesterség alapfogásait, két év múlva már minden termékféleséget el tudott készíteni. A szabadulás után Berényi Lászlónál maradt segéd munkakörben. 1944 szeptemberében leventeként besorozták, decemberben került csak haza. Távolléte alatt Szekszárdon Tamási Józsefnél dolgozott, ahol elsajátította egy dél-dunántúli fazekasmester fogásait. Hazatérését követően kubikmunkát vállalt, és csak időszakosan dolgozott eredeti szakmájában Rácz fazekasnál, Csáknénál valamint Berényi Lászlónál. 1948-ban felhagyott a mesterséggel és bevonult a honvédségbe. 1950-ben alhadnaggyá avatták, 1974-ben őrnagyi rangfokozatban nyugdíjazták. 2001. október 23-án alezredessé léptették elő. Nyugdíjazását követően a Jókai utcában házát vásárolt magának, ahol fazekasműhelyt alakított ki, majd ismét munkához látott. A telken katlant épített, amelyben edényeit égette. 1980-ban a Koszta József Múzeumban Vígh Lászlóval kerámiastúdiót indítottak, majd egy év után Bese László Nádor István hívásának eleget téve a szentesi helyőrségi klubba tette át a székhelyét, ahol generációkat vezetett be az agyagművesség rejtelmeibe. 1990-ben a szakminisztérium kiváló együttes címmel tüntette ki a Kis Gölöncsérek gyermek alkotócsoportját, Bese László pedig hagyományápoló tevékenységéért 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet kapta meg. Bese László szinte kizárólag feketeedények készítésével foglalkozott, amelyeket csiszolt növényi motívumokkal díszített. A mestereitől örökölt tudás igyekezett gyakorolni, ám nem szolgai módon követte a Berényi Bálint és Berényi László által alkalmazott formai illetve díszítésbeli megoldásokat. Az edények felületét nem csiszolta teljes mértékben, hanem a Drahos István által a tanonciskolában elsajátított virágmintákkal díszítette munkáit. Kerámiái között megtaláljuk a kantákat, korsókat, lisztes bödönöket, azokat az edényféleségeket, amelyeket inasévei alatt készített. Munkássága nemcsak a díszedények gyártására terjedt ki, hanem generációkat vezetett be az agyagművesség rejtelmeibe, ami kiváló pedagógiai érzékről tanúskodik. Tanítványai közül többen ma is gyakorolják a mestertől ellesett fogásokat, amelyeket igyekeznek továbbgondolni, saját ízlésviláguknak megfelelően átalakítani. Olyan időszakban tért vissza a feketekerámiához, amikor úgy tűnt, hogy e kézműveságnak nem marad szentesi képviselője, és kihal a mesterség. Bese László sajátos helyet foglal el a szentesi feketekerámia történetében, mivel élete során többször alkalmazkodnia kellett a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyokhoz, amelyek arra sarkallták, hogy többféle stílust kövessen. Alkotói pályája több szakaszra bontható, amelyek közül az első 1940-től 1947-ig tart. Ekkor sajátította el az agyag megmunkálásának és kiégetésének a technikáit mesterétől, Berényi Lászlótól, aki szinte kizárólag használati edények készítésével foglalkozott. 1974-től haláláig datálható a második korszak, amelyet eleinte a mázas díszedények jellemeztek, majd a feketekerámia vált meghatározóvá életében. Bese László munkásságáról megtekinthető egy állandó kiállítás a szentesi Hegedűs László Helyőrségi Klubban.

A Népművészet mestere kitüntetést fazekas tudásáért 2008-ban kapta meg.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Csongrád Megyei Népművészeti Kiállítás, fazekas kategória III. díj (1989);
Népművészeti Munkáért kitüntetés (1991);
Nemzetközi Népművészeti Kiállítás I. díj (1991);
Országos Amatőr Alkotó- és Képzőművészeti Fesztivál Székesfehérvár, népművészeti kategória I. díj (2001);
A Magyar Kultúra Lovagja cím (2005);
Aranykor kitün- tető cím ezüst fokozata (2006);
Népművészet Mestere díj (2008)

 

IRODALOM ÉS FORRÁS

Mód László (szerk.): Szentesi fazekaskönyv. Szentes, 2009.;
Velünk élő örökség. Kézművesek a Szentesi Kistérségben. Szentes, 2009.;
Bese László. Egy szentesi fazekasmester életútja. Szentes, 2010.

Források

Bese László fontosabb kiállításai, díjai, kitüntetései:

Egyéni kiállítások:

1. Életműkiállítás 75. születésnapja alkalmából (Szentes, Hegedűs László Helyőrségi Klub) 2001.
2. „Mester és tanítványai” című tárlat (Szentes) 2005.
3. Életmű kiállítás 80. születésnapja alkalmából (Szentes, Hegedűs László Helyőrségi Klub) 2006.

Csoportos kiállítások:

1. Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Vác) 1984, 1989.
2. Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Szentes) 1985.
3. Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Hatvan) 1986.
4. Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Székesfehérvár) 1987.
5. Ifjúsági, Kulturális és Sportnapok (Budapest, Miskolc) 1988.
6. Tehetségeink tárlata (Szentes) 1985–1990.
7. Csongrád Megyei Népművészeti Kiállítás (Szeged) 1989.

Díjak, kitüntetések:

1. Csongrád megyei népművészeti kiállítás fazekas kategória III. díj 1989.
2. A Kis Gölöncsér gyermek alkotócsoport kiváló együttes címe 1990.
3. Népművészeti Munkáért kitüntetés 1991.
4. Nemzetközi Népművészeti Kiállítás I. díj 1991.
5. Országos Amatőr Alkotó- és Képzőművészeti Fesztivál népművészeti kategória I. díj 2001. (Székesfehérvár)
6. A Magyar Kultúra Lovagja cím 2005.
7. Aranykor kitüntető cím ezüst fokozata 2006.
8. Népművészet Mestere 2008.

Bese László munkái a szentesi Koszta József Múzeum néprajzi gyűjteményében:

89. 85. 1. Cseréptál
89. 85. 2. Cseréptál
89. 85. 3. Cseréptál
89. 85. 4. Cseréptányér
89. 85. 5. Cseréptányér
89. 85. 6. Cseréptányér
89. 85. 7. Csíkmákszűrő
89. 85. 8. Csíkmákszűrő
89. 85. 9. Gyertyatartó
89. 85. 10. Gyertyatartó
89. 85. 11. Mécses
89. 85. 12. Kanta
89. 85. 13. Bödön
89. 85. 14. Korsó
89. 85. 15. Kanta
89. 85. 16. Butykos
89. 85. 17. Olajtartó
89. 85. 18. Padlólocsoló

Felhasznált irodalom:

MÓD László (szerk.)
2009a Szentesi fazekaskönyv. Jövőnkért Alapfokú Oktatási Intézmény, Szentes.

2009b Velünk élő örökség. Kézművesek a Szentesi Kistérségben. Jövőnkért Alapfokú Oktatási Intézmény, Szentes.

2009c A vizeskantától a díszvázáig. A szentesi feketekerámia évszázadai. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. (Kiállítási DVD katalógus)
2009d Szentesi korsós és fazekasmesterek, in: MÓD László szerk. Szentesi fazekaskönyv. Jövőnkért Alapfokú Oktatási Intézmény, Szentes, 39–52.
2010 Bese László. Egy szentesi fazekasmester életútja. Szentes Városi Könyvtár Nonprofit Közhasznú Kft. – Móra Ferenc Múzeum, Szentes